Tarján Zsófi: „Ritkán kapok elismerést férfiaktól” – Rendhagyó Elviszlek magammal egy turnébuszban

E. T., Pilinszky, Boney M. (utóbbi kettő egymással szoros összefüggésben), Dr. Mogács és a kommunikációs hibák, tévéműsorok, család, éjszakai munka… nagyon sok minden belefért DTK és Mogács Dániel beszélgetésébe, úton a Dumaszínházba. Egy indokolatlanul nagy bőrönddel a hátsó ülésen. A végén még az is kiderül, mi (ki?) van a bőröndben.

Mennyit tudunk a saját testünkről? És mennyire vagyunk képesek beszélni róla – mondjuk, a gyerekeinkkel? Miért van közük a férfiaknak a hüvelygombához és a menstruációhoz? Mi a kapcsolat a vagina és az agy között? És hogyan végződik a vicc, amelyik úgy kezdődik, hogy „két nőgyógyász megérkezik szülni a szülőszobára”? Az év legszókimondóbb Elviszlek-epizódja.

Mennyiben más színészként boldogulni ma, mint 30 éve volt? Milyen külső (vagy akár belső) elvárások határozzák meg, kiből lesz nagy művész? Hogyan formálja az identitást az otthonról hozott batyu, a származás, a szülői minták? Az Elviszlek magammal legutóbbi adásában Ember Márk ült Kriszta mellé, akivel a közös 50 percükbe ugyanúgy belefért az önfeledt nevetés, mint a múltidéző sztorizás és a könnyek.

Anyukája révén szerb, apukája oldaláról magyar, ő viszont úgy érzi, a magyaroknak nem elég magyar, a szerbeknek nem elég szerb. Ismerős számára a kisebbségi léttel járó „nem vagy idevaló” érzése – nekem viszont az az érzésem, hogy éppen ez, a vérében hordozott sokféleség miatt izgalmas. Ember Márk színész az Elviszlekben.