–

A történet 1881-ben kezdődött, amikor egy hideg januári napon megszületett a kis Anna Szentpéterváron. Anyukája mosónő volt, apja katonatiszt, de a homályban megbújik egy gazdag zsidó üzletember, neki szintén lehetett köze a tél végén született lányhoz, aki ráadásul időnek előtte látta meg a napvilágot. Nagymamája gondoskodásának hála maradt életben, és milyen jól tette. Nyolcévesen látott először balettelőadást, és sok más lányhoz hasonlóan kijelentette, hogy ő bizony főszerepet fog táncolni egyszer. A beteges lánynak azonban esélye sem volt, hogy bejusson a balettintézetbe, de végül csak sikerült neki. 1905-re már prímabalerinaként ünnepelték, négy évvel később pedig Párizsban hódítja meg a balettrajongókat.

A sikertörténet folytatódik, Pavlova kisasszony önálló társulatot alapít, New Yorktól Londonig imádják őt és társulatát, így elég hamar úgy dönt, hogy a festői Szentpétervár helyett Londont választja lakhelyéül. Magánéletétől nem volt hangos a korabeli sajtó. Ami biztos, hogy francia menedzserével, Victor D'Andréval élt együtt, akiről még az sem derült ki, a férje volt-e vagy sem. Pavlova sokat gondolt a szülőföldéjre, ezért 1920-ban otthont alapított orosz menekültek árváinak Párizsban.

Az évek során beutazta a világot, Hollandiában tulipánt neveztek el róla – éééééés itt kerül a képbe Ausztrália és Új-Zéland, na meg az isteni torta! De előtte még el kell mondanom, hogyan végződött az isteni Pavlova története: 1931-ben egy baleset miatt órákig állt a vonat, amire felszállt Franciaországban, és mire Hágába ért, tüdőgyulladást kapott, majd néhány nappal az 50. születésnapja előtt meghalt. Halálos ágyán a leghíresebb szerepe – a Hattyúk tava című előadásban hordott jelmeze volt mellette, a saját kérésére.

És hogy jön ide a torta, ami vihart kavart két békés nép között? Az egész kiváltója Pavlova kisasszony, aki 1926-ban turnézott arrafelé. Az egyik legenda szerint egy wellingtoni hotelben szállt meg, ahol a séf olyan desszerttel lepte meg, melyhez az inspirációt Pavlova tütüje adta. A másik történet szerint egy perth-i hotelben szállt meg, ahol olyan édességet készített a számára, mely oly könnyed, akár ő a színpadon. 

Hogy kinek van igaza, sosem fog kiderülni, de az biztos, hogy a Pavlova egy fantasztikus desszert.

A mi családunkba egy hosszabb ausztráliai tartózkodás után került be a receptje, és egy mozdulattal ütötte ki a Daubner parfétortáját. Játszi könnyedséggel elkészíthető, a titka mindössze a türelem, illetve egy erős habverő. Mi beszereztünk erre a célra egy olyat, amelyiket nem kell tartani, hanem fél órán át elkerreg magában.

Pavlova 

6 tojásfehérje

250 gramm cukor

1 ½ teáskanál ecet

1 ½ teáskanál vanília esszencia

Mielőtt elkezded felverni a tojásfehérjét, a sütőt a legmelegebbre fűtsd fel – nálam ez 250 fok, gázsütőben, légkeveréssel. A nehézségét az adja, hogy nagyon, de nagyon keményre kell verni a fehérjét, és amikor kész, kanalanként hozzáadni a porcukrot. A végén bele az ecetet és a vaníliát. A végeredmény egy roppant kemény hab lesz, amiből tortaformát kell valamilyen módon készíteni. Én sütőpapírra rakom, majd általában egy nagy kerek formába teszem. Ha megvan a forma, akkor a sütőt állítsd minimális hőfokra, és süsd másfél órát. Elektromos sütőben 100 fokon 45-60 perc alatt lesz remek. A hab gyakorlatilag megkeményedik kívül, belül pedig – ha jól csináltad – puha marad. A tetejére jöhet egy csomó finom és zsírdús tejszín, plusz sok gyümölcs. Érdemes színeset és enyhén savanyút választani, jó kontrasztot ad az alapnak. Van, aki gesztenyésen, csokisan vagy épp sütőtökös verzióban készíti el. Hűtőben eláll egy darabig, de szinte azonnal el fog fogyni, szóval ennek tesztelése reménytelen feladat. Amiatt ne izgulj, ha reped! Csak az igazán profik csinálnak repedés nélküli verziót! 

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Giles Colborne/flickr 

Zimre Zsuzsa