–

Nagy családi találkozókon és baráti összejöveteleken rendszeresen megfigyelhető az a jelenség, hogy a társaság nemek szerint kettéválik. A pasik ilyenkor elkezdenek politizálni... vagy sportról, építkezésről, autókról beszélgetni. A nők a gyerekekről, óvodáról és iskoláról. Az asszonyklikkben előbb-utóbb elkerülhetetlenül megindul a panaszáradat, nemsokára pedig működésbe lép a soha nem lankadó mártírgépezet. Ezt sok esetben direktebb (vagy diszkrét, finom) férjszidás követi. Önmagukat a legjobb családi menedzsernek tartó anyukák ekkor – többnyire sóhajtozva – előadják, hogy mindent ők csinálnak otthon: viszik a háztartást, főznek, takarítanak, bevásárolnak, tanulnak a gyerekkel, szervezik a családot… és a többi. Sokszor annyira beleélik magukat abba, hogy a férjük semmit nem tesz a családjukban, néha már azt várom, hogy kijelentsék: az uruk valójában csak egy szobanövény. Miért? Csak szuperanyukák és szuperfeleségek léteznek? Nem, szerintem igenis vannak szuperférjek és szuperapukák. Írtam hát egy listát magamnak, hogy eszembe jusson az a rengeteg jó dolog, amit az uramban szeretek, ha netán épp rám törne a heveny férjszidás. Vagy akkor, ha mástól kell épp ilyesmit hallgatnom.

1. Szeretem, hogy a férjem a gyerekeim mozgásfejlesztő trénere

Én is számtalan dolgot tettem, hogy a gyerekeim mozgása szuper legyen, csináltam mindent a babahordozástól kezdve a különféle otthoni tornaszerek kipróbálásán át menő fejlesztőórákra való cipelésig. De én nem tudtam volna őket megtanítani biciklizni (vagy csak jóval fáradságosabban), fára mászni, sziklára kapaszkodni, lebukni a vízben búvárpipával, fekete pályán lejönni síléccel, korizni stb. Egyedül a cigánykerekezést és a kézenállást, és az ezeket követő, kecses kéztartású, tornászos beállást nem tőle tanulták meg a lányaim, hanem a barátnőiktől. Mondjuk, ezeket talán jobb is, hogy nem a férjem mutatta meg nekik...

2. Szeretem, hogy a férjem megnevetteti a családunkat

Én is szoktam néha szóvicceket mondani, illetve elsütök egy-két poént, de az igazán humoros benyögések a férjemhez köthetőek. – Jaj, apa, de fárasztó vagy! – mondják rá néha a lányok, de közben kuncognak magukban. – A barátnőim előtt ne égess ilyen viccekkel, jó? – kérlelik látszólag komolyan, miközben pont arra vágynak, hogy megmutathassák másoknak is, milyen menő és humoros apukájuk van.

Szeretem benne azt, hogy legtöbbször poénokkal oldja a feszkót. Én drámai helyzetekben vagy olyanfajta hápogásra vagyok képes, mint egy vízzel telement, fürdős gumikacsa, vagy elkezdek fejhangon kiabálni, mint a vécés néni, aki észrevette, hogy valaki több csíknyi klotyópapírt csent el az asztaláról.

3. Szeretem, hogy a férjem erős

Igen, ez így elég bénán hangzik, pedig szerintem igenis fontos dolog. Mert lelki- és fizikai értelemben is erős. Mondják, hogy a nők sokkal több terhet elbírnak, meg „ilyen betonlelkűek, és olyan acélos idegzetűek vagyunk”. Én akkor is úgy érzem, hogy azért néha igenis szétcincálnak a hormonjaim, és ilyenkor bizony jól jön a férfiúi nyugalom és lelki béke. A fizikai erő pedig csak hab a tortán. El nem tudom képzelni (vagy igen, csak nem akarom, mert már az is lefáraszt), mennyire kemény munka lenne, ha nekem kellene felszerelni a négy biciklit a kocsi tetejére, behozni az óriás zsák virágföldet az autóból, költözésénél cígölni, kertépítésnél ásni, bútorboltból óriás dobozokat cipelni stb. Előbb-utóbb lumbágós, szottyadt anyókaként keringenék a lakásban, ha ezeket nekem kéne csinálnom.

4. Szeretem, hogy a férjem ért a műszaki dolgokhoz

Nyilván minden műszaki problémát meg tud oldani az ember lánya, ha nagyon akar, hisz ott van mindannyiunk jó barátja a Google meg a YouTube, és tőlük akár még a mosogatógép bekötést is megtanulhatjuk. De azért ezerszer jobb, hogy az uram bármilyen polcot feltesz, a lámpát megszereli, a locsolórendszert elindítja, megjavítja a fűtést, a bútort pedig összerakja (nekem egyszer egy kis szekrény összerakása fél napig tartott, és hússzor falhoz csaptam közben a bútorelemeket, illetve megpróbáltam harakirit elkövetni a teljesen tompa szerelőkulccsal). Előfordult, hogy olyan cudar időben kellett a férjemnek hóláncot tennie a kocsira, hogyha rajtam múlik, még most is ott ücsörögnénk az autóban. Ja, és a kerékcserét sem vállalom defekt esetén.

5. Szeretem, hogy a férjem gyengéd

Jó, hogy gyengéd az érintése, puhák a szavai, és bezár az ölelésébe, ha arra van szükségem. Jó, hogy ezt láthatják a lányaim.

Vagyis, hogy egy férfi lehet kedves és gyengéd. És azt is látják, hogy egy nő bizony kaphat bókokat. Ugyan lehet, hogy aznap, amikor a körmöm csináltattam meg, a hajamat dicséri majd lelkesen, amikor meg a frizurám lett új, a ruhámat magasztalja szorgalmasan, de legalább próbálkozik. Nekem pedig marhára jólesik.

6. Szeretem, hogy a férjem két lábbal jár a földön

Ehhez az is hozzátartozik, hogy visszarángatja a kis ábrándos lelkű feleségét a valóságba, illetve az, hogy fontos neki az egzisztencia kérdése, és a család biztonsága. Ne gondoljatok itt luxusdolgokra. Egyszerűen csak a megnyugtató tudatra, hogy ő azért hajt egész nap, és güzül kitartóan, hogy biztosan ki legyenek fizetve a számláink, kerüljön pénz ruhára, kajára, sulira, különórára, kikapcsolódásra.

+1. Szeretem, hogyha megkérem (vagy anélkül is), tanul a gyerekkel, elmosogat, megfőz vagy bevásárol.

Jó, persze szívesebben bogarászik kint a kertben, de simán megcsinálja ezeket. Legfeljebb kicsit más ízű lesz az étel... vagy pár dolgot lefelejt a bevásárlólistáról...

Nyilván vannak neki is hibái, ahogy nekem is... rengeteg. Sokszor fáradt, stresszes vagy türelmetlen. Az is benne van a pakliban, hogy időnként összekapunk, esetleg roppant idegesítőnek gondolom őt. De akkor is itt van ez a lista, amit lélekben bármikor előkaphatok. Képzelhetem hát én magam, „hű, de mindenható anyukamenedzsernek”, nélküle azért nem mennének úgy a dolgok. A családunk szekerét ugyanis ketten toljuk.

Finy Petra

 A képek a szerző tulajdonában vannak