Tíz gondolat a beszélgetésből:

1. Az evolúciós pszichológusok szerint a nők attól függően vonzódnak a különböző férfitípusokhoz, hogy a ciklusukban éppen hol tartanak. A fogamzóképesség idejében az alfahímek, a „rosszfiúk” vonzanak minket, akik már bizonyították, hogy jó géneket tudnak továbbadni. Ahogy túllépünk a ciklusunk ezen időszakán, úgy változik a preferenciánk is: inkább a megbízható, úgynevezett „béta” férfiakat részesítjük előnyben, akik kellően megbízhatóak ahhoz, hogy gondoskodjanak rólunk és az utódainkról.

2. Az irodalom a kordivatnak megfelelő nő- illetve férfiképet sugároz felénk, és mivel általában XIX. és XX. századi műveket olvasunk, ennek a kornak a nő-, illetve férfiképével találkozunk a legtöbbször – ez a kép pedig tudat alatt hat ránk.  

3. Az irodalom funkciója épp az, hogy mások érzelmi tapasztalatait megismerhessük általa – tömör formában. Hogy ha hasonló történik velünk, már fel legyünk vértezve történetekkel és érzelmi alaphelyzetekkel.

4. Minden szerelmi történet kezdete egy primér kapcsolatra nyúlik vissza: az anya-gyerek kapcsolatról szól.  A vágyakozás az életünk elején megtapasztalt teljes összeolvadás élményére később is velünk marad. Ha azonban nem sikerül elfogadni, hogy az a fajta teljes szimbiózis, amit az élet elején megéltünk egy másik emberrel – az anyánkkal –, többé nem megismételhető, ha ezt próbáljuk újrateremteni a kapcsolatainkban, akkor leszünk hajlamosak rá, hogy elmerüljünk azokban a narratívákban, amiket egy romantikus történet tár elénk. Ez pedig megnehezítheti a kapcsolataink fejlődését is.

5. Mindannyian vágyunk rá, hogy legyen valaki, aki elementáris erővel jelen van az életünkben. Hogy a magányt, amit egyébként a lelkünk mélyén hordozunk, valaki oldja. Az emberi létnek az egyik legfőbb feladata, hogy ezzel a magánnyal hogyan tudunk boldogulni. 

A cikk a hirdetés után folytatódik!

6. A hirtelen szerelembe esés kötődési zavar, kötődési sérülés jele lehet – ez József Attila esetében nem is kérdés. Ha az élet elején hiányzik az élmény, hogy az embert akarják, az olyan mély hiányt hozhat létre, ami elhatalmasodhat a teljes későbbi életünkön. Akár minden pillanatunk arról szólhat, hogy folyton megpróbáljuk betölteni ezt a hiányt.

7. Többszörös traumákkal mögöttünk – mint Polcz Alaine és Mészöly Miklós esetében – nagyon nehéz jól kapcsolódni.

8. Attól, hogy az ember az élete más területén nagyon határozott, talpraesett – akárcsak Polcz Alaine –, nem jelenti azt, hogy a magánéletében, a párkapcsolatában nem lehet más szerepben, nem lehet akár elnyomás áldozata. De az ember a párkapcsolatában is váltogathatja a szerepeket, semmi nincs kőbe vésve.

9. „Magam szeretem, ha szeretlek” – Add nekem a szemeidet című versében Ady a szerelem eufóriájának érzését fogalmazta meg. Az ugyanis egy olyan módosult tudatállapot, amiben olyan új perspektívák nyílnak meg előttünk, amik korábban nem. Megérezzük, hogy milyen a másikon keresztül magunkat is jobban szeretni.

10. Mivel a műveket nem lehet teljesen leválasztani azok alkotójáról, érdemes „white lélekkel” olvasni. Utánajárni, milyen egyéni életutak, élethelyzetek bújnak meg egy-egy mű megszületése mögött. És aztán ettől eltávolodva megpróbálni beengedni az adott alkotást.

Tartsatok velünk, mert beszélnünk kell!

D.Tóth Kriszta és Orvos-Tóth Noémi

Beszélnünk kell! további epizódjait itt találod: