„A papucsomat vesztettem el a kútban (mert beleestem). Pedig már felfelé menet voltam a vízben, de megijedtem, hogy anyám megöl, ha EZT a papucsomat IS elhagyom, és visszamerültem érte.” Hogyan folytatódott a sztori? Olvasd el!
Kés, villa, OLLÓ, gyerek kezébe nem való!
Gusztustalanságok premier plánban. Miért nézzük szívesen?
Meséljetek a saját házi hóbortjaitokról! Mit viseltek nehezen, khm… türelemmel?
Bizony, darázsfészekbe nyúlunk ezzel a cikkel, tudjuk mi is. De azért mégis óvatosan megkérünk titeket: csak a cikk elolvasása után kommenteljetek.
Most színt vallunk! Olvassátok el a mi sztorijainkat, és írjátok meg a ti történeteiteket kommentben!
Fölevett poloska, tarkóig fosott kisded és arcba hányt anyu után most TI jöttök. Hajjaj, de még mennyire, hogy ti jöttök!
Céltalanul görgetni az Instát időpazarlás és mentálisan káros. Ezzel együtt sokan csinálják. Bocsánat, csináljuk. Legalább alkalomszerűen. És ha már így van, akkor érdemes legalább olyanokat követni, akiktől akár még tanulhatunk is ezt-azt, és akiken keresztül önmagunkat is jobban megismerhetjük. Szabó Anna Eszter őket ajánlja: