Amikor a gyerekek a családban kicsik voltak, két közös, felnőttek számára láthatatlan cimborával bandáztak, a nevükre is emlékszem: Kitónak és Tisónak hívták őket. A lányok úgy emlegették őket, mint ahogy más haverokat az oviból, beszámoltak ügyes-bajos dolgaikról, és azt is elárulták, hogy a falra simulnak, mint egy poszter, felnőtt nyelven kétdimenziósak.

Amúgy meglehetősen racionális gondolkodású rokonaim kellő empátiával kezelték a rejtélyes barátságot, és mert a pszichológiai, valamint irodalmi olvasmányokból tudták valamennyien, hogy más gyerekeknek is vannak efféle képzelet szülte játszótársaik – nálunk a kölykök, mint mindenen, rajtuk is (unoka)testvériesen osztoztak.

Akkoriban történt, hogy írtam egy cikket egy angyallátó asszonyról, aki arról győzködött, hogy Kitó és társai valójában nem a fantázia kreálmányai, hanem köztünk járó lények, akiket a gyerekek látnak, mert ők még nem viselnek szemüveget, annyi lelki szűrőt, mint mi, felnőttek, és a valóságot egészen másként is merik értelmezni.

Akár az angyallátók, állításuk szerint.                

Bevallom őszintén, addig vajmi keveset tudtam az angyalokról. A neveltetésem semmilyen valláshoz sem kapcsolódott szervesen, és amikor azt a szót meghallottam, hogy angyal, nekem mindig a Berlin felett az ég című film jutott eszembe, amire –hála Hajdu tanár úr filmklubjának – tizenöt évesen rákattantam, és aztán meglehetősen sokszor vágytam rá, hogy a metrón egy Bruno Ganz-tekintetű férfi a vállamra hajtsa a fejét, amikor szomorú vagyok vagy halálosan fáradt („ahogy ma is még”).

Persze a suliból emlékeztem rá, hogy az angyalok bibliai figurák, a zsidó, a keresztény és a muszlim kultúrának-hitvilágnak is részei, meg azt is olvastam valahol, hogy szárnyas lények már a pogány hitvilágban is felbukkantak: kellettek, akartuk őket mindig is.

Isten teremtményei ők a Biblia szerint, akár az emberek, beszélnek, éreznek, tulajdonságokkal bírnak, például makacskodnak olykor, és feladatuk a teljes körű isteni asszisztencia, az ügyintézés, az imádattal vegyes lojalitás, valamint a postaszolgálat az elfoglalt kreátor és a földi világ között. Ezen felül a gyarló, zűrös, folyton bajba kerülő emberiség védelmezői is – legalábbis ebben bíztak és bíznak emberek milliói, amióta világ a világ.

Sokan vannak, ez is olvasható, benépesítik a Földet, a mennyet, de egészen mélyre is csúszhatnak, mint maga a főgonosz, a Sátán, aki angyal volt valaha, sőt, ő maga volt a legfényesebb mind közül, de fellázadt a főnök ellen, ezért Mihály arkangyal letaszította a mennyből.

A Biblia mesél nekünk arról, hogy időnként az angyalok kilépnek a ködből és megmutatkoznak embereknek (ezt epifániának nevezik, vagyis „felbukkanásnak”). Olykor emberi alakban, máskor mint szél vagy lobogó tűz jelennek meg.

A mindennapi ügymenet során szigorú hierarchiát alkotnak, mint egy multinacionális vállalat dolgozói, és állandóan jelenteniük kell a feletteseiknek. A főangyalok (más néven arkangyalok) a tanácsadó vezérkar, ők mítingelnek a vezérigazgatóval. A zsidó és a keresztény vallás szerint hét, az iszlám szerint pedig négy van belőlük. Vannak középvezetők is, ők különféle desztinációkért felelnek, míg az őrangyalok az accountok, azaz ügyfélkapcsolati menedzserek. A kerubok pedig a call-centerben illetve a postázóban gályáznak.

Földi helytartóik, az angyallátók szerint az angyalok igenis szeretnék, ha komolyan vennénk őket. Ez a gyerekeknek nem is esik nehezére, csak nekünk, felnőtteknek, akik már nem hiszünk bennük, meg úgy általában semmiben. No, de ha szeretnénk kapcsolatba lépni velük, akkor van rá lehetőségünk, ha pedig túl makacs az elménk, akkor ez szakértők segítségével sikerülhet.

Vannak látók, akik azt állítják, képesek álmukban vagy akár éberen is érzékelni a szárnyas nagytesók jelenlétét, egy illat, érintés vagy szellő formájában, vagy látva embertársaik válla felett szárnyat, leplet, esetleg egy arcot vagy színes fénygömböt. (Állítólag – ilyet is összeolvastam – az okostelefonok kifejezetten kedveznek az angyalfotózásnak. Én még nem találtam meg a megfelelő szűrőt, de ez nálam nem szokatlan jelenség, nekem a technika maga az ezotéria, szóval, ha valaki ügyesebb volt, írja már meg, milyen applikációt kellene letöltenem a millió angyaltárgyú közül, köszi.)

Hogy milyen nagy igény van az angyallátókra, azt jól tükrözi, hogy ma Budapesten ugyanannyit kérnek egy-egy konzultációért (csekkoltam), mint egy pszichológus – óránként tíz-tizenötezret. Létezik kifejezetten angyalterápia (csoportos meditáció formában is) és angyaltanfolyam is azoknak, akik maguk is praktizálnának, vagy ragaszkodnak a privát csethez.

De képezhetjük autodidakta módon is magunkat a témában, ha nyitottak vagyunk rá – egy könyvtárnyi könyvet írtak össze különféle szerzők. Például az ír misztikus, Lorna Byrne, aki szerint érdemes nyitva tartani a szemünket, és figyelni a jelekre, mondjuk, a kósza cetlikre, amelyek a kezünkbe kerülnek, vagy a buszon mellettünk felejtett újság szalagcímeire, mert így (is) üzennek nekünk az égi lények. Meg persze az érzéseink által: amikor váratlanul elönt minket a boldogság, a szeretet vagy a hála, akkor az olyan, mint amikor pittyeg a Messenger.

Hobbi angyalkeresőknek ajánlhatók a jóslásra való angyalkártyák (ezerféle kapható 3–5000 forintért), turisták és kabalarajongók pedig gyűjthetnek angyalfigurákat (850 Ft), hűtőmágnest (350 Ft-tól) esetleg kristályokat, amelyek segítenek bevonzani az angyalokat (500 Ft-tól), bár, ha jól értem az angyaltant, bevonzás nélkül is kéznél vannak állandóan, csak kérni kell a segítségüket, különben meg se nyikkannak, pláne, ha szkeptikus az ember.

De még ők, a nagy kételkedők sincsenek megfosztva az angyali segítségtől (huh), mert emberek is hordoznak szerencsére hagyományosan angyalinak gondolt tulajdonságokat és késztetéseket – legfeljebb nem élnek örökké, és egyik-másik olyan szerényen húzza meg magát, hogy könnyebben elsiklik felettük a tekintet, mint égi kollégáik felett. Létüket felületesen és egocentrikusan szemlélődve természetesnek és magától értetődőnek vesszük, mint azt, hogy anyánk elmosogat vacsora után.

De mégis: önzetlen segítség, szolidaritás, érdek nélkül áldozatvállalás, gondoskodás, gyengédség: aki megtapasztalja ezeket, az talán Petri Györggyel gondol együtt, aki azt írta, hogy „az angyal a részletekben lakik”. 

Kurucz Adrienn