WMN-kvíz: Melyik Bridgerton-fivér a lelki (és testi, khm) társad?

Összeköltöztünk. Tegnap arra értem haza, hogy kimosta a ruháimat. Különválogatva az összes színt, pont úgy, ahogy szeretem. Mi lesz, ha belakjuk a lakást? Ha megunjuk egymást? Ha az állandó vágyakozást felváltja a tényleges állandóság?

Az emofíliát – a szerelembe esés ránk jellemző sebességét és gyakoriságát – egyes elméletalkotók stabil személyiségvonásnak tartják, és úgy vélik, annak alacsony és magas szintje egyaránt a népesség 10-15 százalékát érinti. Az pedig, hogy hol helyezkedünk el ezen a skálán, jelentős hatással lehet a párkapcsolatainkra és az érzelmi életünkre.

„Szingli. Gyerekét egyedül nevelő anya. Egyedülálló nő. Ez mind én vagyok, de a kép ennél sokkal komplexebb: egy állandóan társát kereső, menet közben önmagát bogozó lény” – írja Kégl Ági. De vajon elég-e szembenézni a saját hozott sémáinkkal a változáshoz?

Adott egy több éve tartó párkapcsolat, előrelépés nélkül. Se eljegyzés, se házasság, és még a közös jövő gondolata is távolinak tűnik – végül hosszas huzavona után bekövetkezik a szakítás. Majd az egyik fél összejön mással, és néhány hónapon belül örök hűséget fogad az új párjának, akivel mindent megvalósít, amire azelőtt évekig nem volt hajlandó. Hogy mi köze ennek a taxikhoz és a Szex és New Yorkhoz? A kapocs a sorozat Mirandája.

A szerelemért mindig is világokat voltak képesek megmozgatni az emberek – ennek bizonyítékait pedig számos különleges hely őrzi szerte a világon, amiket nemcsak a szépségük miatt éri meg felkeresni, hanem azért is, mert a legendák szerint az örök szerelmet ígérik.