–

Életem legkellemetlenebb telefonhívása akkor történt, amikor véletlenül a nőgyógyászom helyett a macskám állatorvosát hívtam, hogy „jönnék rendelésre”. „Persze, jöjjenek csak a cicussal, nyitva vagyunk mindig!” – visszhangzik még mindig a fejemben a válasza. Miután kiderült a nyilvánvaló félreértés, égtem nagyon, nem is hívtam fel soha, de soha többé, egyikőjüket sem. Pedig mindketten remek orvosok. Na, mindegy is. 

A technológia fejlődésével együtt még inkább kiszélesedett a lehetőségek tárháza, hogy beégessük magunkat – bizonyítják ezt a kollégák történetei, melyek miatt rém kellemetlen helyzetbe kerültek.

 1. „Nyugi nem vagyok terhes”

Kurucz Adri egyszer régen megírta egy kedves, ám ismeretlen úriembernek, hogy „Nyugi, nem vagyok terhes”.

„Nem neki szántam, csak rosszul pötyögtem be a srác új számát, vagy a srác volt akkor még új, nem emlékszem. Nem tudtam, hogy félrement az üzenet, egész addig, amíg fel nem hívott az ismeretlen nem-apa. Bemutatkozott udvariasan, majd rákérdezett, miért írtam ezt. Bocsánatot kértem, mondtam, hogy nem neki szólt. Erre azt kérte, hogy legyek kedves akkor tisztázni őt a neje előtt is. Aki – gondolom – csekkolta a férje sms-eit, így lett botrány a dologból. Átadta a kagylót. Mondtam a síri csendben kagylózó asszonynak, hogy esküszöm, nem ismerem a kedves férjét, ráadásul terhes se vagyok, ugye. Asszem, nem hitt nekünk.”

 2. „Nem mindegy, hogy szopás vagy szokás”

Marossy Kriszta a prediktív szóbevitelnek köszönhetően rendszeresen a „szop” szóval kívánta leállítani a mobilparkolást, de nem lehetett ezzel egyedül, mert idővel sikeresen erre is leállt a parkolóóra… Vagy csak a rendszer fagyott le. Ki tudja. Kriszta a bécsi kávézóját vezette, amikor megtörtént vele ez az eset:

„Volt olyan munkalevelezésem, amikor egyszer egy szállító pasi kérte, hogy a helyettesének írjam meg a heti rendelést. Írtam, hogy köszönöm, nyugodjon meg, mindig szopok neki is…”

Kriszta férje egy nagy bankkal állt üzleti kapcsolatban, amikor a következő sztori borzolta a kedélyeket:

„Az ügyfélnek folyton újabb és újabb kérései voltak… A férjem a kollégáknak akarta továbbítani egy üzenetet, ehelyett a „válasz mindenkinek” gombra ment rá.  Az üzenet ez volt: „Na, elmennek ezek most már a picsába!”

A sors fintora – kommentálja az ügyet Kriszta –, hogy mostanában a választ kapó hölggyel igen sok kellemes estét töltenek el,  ugyanis egy jó barátjuk barátnője lett időközben…

3. „Szia, szerelmem!”

Csepelyi Adri telefonja egyszer csak öntudatra ébredt, és kedve szerint elkezdett hívogatni különböző embereket.

„Eleinte csak nem azt kapcsolta, akit tárcsáztam, ez pedig okozott néhány mókás pillanatot, például, amikor az egyik ismert magyar rappert leküldtem a boltba tejszínért.

Akkor is megdobbant a szívem, amikor felhívtam egy interjú miatt Bretz Gábor operaénekest, akit akkor még nem ismertem személyesen, és ő úgy vette fel: »Szia, szerelmem!«. Eltelt néhány másodperc, mire leesett, hogy a telefon a saját férjemet kapcsolta Bretz helyett…

Aztán már magától kezdett hívogatni random embereket hihetetlen időpontokban, és mivel a telefonkönyvem a munkám miatt elég színes, szenzációs szituációkban találtam magam. Például reggel háromnegyed hétkor magyarázkodhattam Szinetár Dórának, hogy nem én zaklatom, csak a mobilom hülyült meg.

Akkor hajítottam ki végül a telefont, amikor a férjemmel folytatott társalgásba hirtelen beleszólt egy harmadik fél. A telefon bekapcsolta közénk az egyik barátnőmet.”

4. „Úristen, kurva jók a parókák”

Pásztory Dórit egyszer egy általános iskolai rendezvényre hívták meg, és az intézmény tesitanárával keveredett kellemetlen beszélgetésbe.

„Pont fél perccel azután, hogy valami farsangi mulatságra rendelt »Barbieszőke« parókákat átvettem a postástól, hívott fel a pasas.

Mivel biztos voltam benne, hogy a barátnőm hív, akivel együtt rendeltük a műanyag hajkoronát, úgy szóltam bele a telefonba, hogy: »Úristen, kurva jók a parókák«.

Utána bemutatkozott a fickó, és örömét fejezte ki a jó hírrel kapcsolatban. Megkértem, hogy akkor most tegyük le, legyen olyan kedves hívjon újra, és töröljük ki a memóriánkból ezt az harminc másodpercet. Vette a lapot, és újra hívott.”

5. „Helló, főnök, kéne a csavarkulcs”

Kerepeczki Annával megtörtént mindenki rémálma.

„Én egyszer régen, egy akkor még jó nevű oldal fotós rovatvezetőjét hívtam fel a szekrényszereléssel kapcsolatban. Ráadásul lecseszve, egyetlen levegővel elmondva a bajom, hogy esélye se legyen megszólalni. Aztán bemutatkozott, akkor jöttem rá, hogy rossz számra kattintottam a hívásnaplóból. Remélem, nem emlékezett a nevemre, mert pár héttel előtte mondtam le nála egy állásajánlatot.”

6. A srác, akit „Nem tudom”-nak hívnak

Tóth Dominika kollégánkkal, akivel mindig történik valami (de, tényleg, vele sosem szállnék repülőre), a következő kellemetlen szitu esett meg kollégista korában.

„Volt egy srác, akivel viszonylag sokszor találkoztam a társalgóban, mint később kiderült, azért, mert tetszettem neki. A lényeg az, hogy elkérte a telefonszámom, én megadtam neki, de az istennek se jutott eszembe a srác neve, amikor én is beírtam az ő számát. Akkor már kábé hete mindennap dumáltunk a társalgóban.

Szóval úgy mentettem el a nevét, hogy „Nem tudom”. Ez addig teljesen jó volt, míg egyszer el nem hagytam a telefonomat, és meg nem kértem, hogy csörgessen meg. Naná, hogy ő találta meg, és villogott a képernyőn, hogy „Nem tudom” hív.

Teljesen kiakadt, hogy »te nem tudod a nevem?!« Akkor egy életre belém égett, hogy Tominak hívják.”

7. Szilvivel ne szerveztessetek szülinapot!

Gyurkó Szilvi amilyen jó ember, olyan rosszul szervez meglepetésbulit. A következőképp rontotta el a mókát.

„Egy meglepetés szülinapot szerveztünk a barátnőimmel, és cseten beszéltük meg a részleteket. De közben valami tök más ügyben rám írt az a barátnőm is, akinek a szülinapját csináltuk. Szóval egy idő után vele is cseteltem. Aztán persze összekevertem a két csoportot,  és megírtam a meglepi buli részleteit a szülinaposnak, amiből tökre mindent ki lehetett találni! Ott és akkor a kardomba dőltem. Próbáltam korrigálni, és a barátnőm cukin úgy tett, mintha elhinné, de nyilván nem.”

8. Minden jót kívánok!

Both Gabi kollégánk Szilvihez hasonlóan bénázott.

„Velem rendszeresen előfordul, hogy a nyitott csetablakok üzenetei összekeverednek.

Így kaphatott egy távoli ismerős, aki valami praktikus dologgal kapcsolatban keresett meg, elég sok szívecskét, és egy igen meleg, intim hangulatú üzenetet tőlem, míg a barátom a következő mondatot:

»Még nem tudom, de igyekszem utánanézni, hamarosan jelentkezem. Minden jót kívánok.« A vicc az, hogy épp azt kérdezte előtte a barátom: mikor találkozunk legközelebb…”

Szőcs Lilla