– 

Kicsi koromban az egész család a gyerekek félrehallásain kacagott, mint amilyen a bátyám „telefonka fülke” alkotása volt, a nővérem szava az ájulásközeli élményre: „szét dűlök”, vagy az én lábbelire alkalmazott szavam, amikor is következetesen a cipómat akartam felvenni a lábamra, akárhová is indultunk el. A gyermeki félremondásokba később a lányaim is beszálltak, nem kis vidámságot okozva itthon. Aztán elkezdtem figyelni a környezetem felnőtt tagjait, és rájöttem, hogy bizony időnként mi is használunk érdekes kifejezéseket. Néha direkt a szóvicc kedvéért. Néha pedig véletlenül.

Egy-egy betűcsere amúgy csodákra képes a jelentés megváltoztatását illetően, nekem például az akupunktúra kifejezésnél kell rendszeresen odafigyelnem, hogy ne mondjam apukunktúrának, ahogy már mástól is hallottam teljesen komoly ábrázattal. Hiszen onnan már csak egy lépés az anyukunktúra, amikor anyu ki tudja mit,- és ki tudja miért kunkorít. Amúgy az apukunktúra jelentését sem szívesen fejteném meg...

De hasonló a propaganda szó, melyet nem egy felnőtt embertől hallottam már propabandának. Bár bizonyos szintű és szervezettségű propaganda (és nem is kell olyan hosszan keresgélni erre példát) után már akár ezt a szót is használhatnánk, hiszen ilyenkor többnyire egy komplett banda irányítja a gépezetet.

Ugyanígy állította  már nekem valaki – teljes meggyőződéssel – , hogy a kertjében növő, nagy szirmú növény az mangólia, és kicsit sem lepődött meg rajta, hogy soha nem hoz gyümölcsöt, nemhogy mangószerűt. De lazán alakul át a hortenzia is hortensziává, mely talán virágaival integet és köszön, a broméliát takaró brummélia pedig feltehetően medveszerű hangokat ad ki. A varjúháj helyetti varjúnyáj emlegetése tulajdonképpen teljesen érthető, főként, mivel annyi dolmányos varjút látni mostanában a parkokban nagy csapatokba verődve.

A szólások és közmondások is feladják néha a leckét a beszélőnek. Hallottam már embert, aki magabiztosan állította, annyit kellett utaznia, és annyi dolgot látott, hogy bejárta Tormát-Baranyát, de azt nem tette hozzá, melyik településen is nőtt az a bizonyos tormagyökér, ahonnan elindult. A magyar emberevés közben nem beszél kifejezést már hallottam direkt így félreérthetően használni, és már alig várom, hogy valaki ezzel a mondással fárasszon: „Az alma nem esik messze a fájljától.”

Rendszeresen meggyűlik a baja a magyar felnőtt társadalomnak francia szavakkal. Az egyik legjellegzetesebb példa erre a Cabernet Sauvignon fajtájú bor, melynek kiejtése csak igen ritkán szokott sikerülni. Legszívesebben a nyakába ugranék annak a pincérnek, aki mégis összehozza, és csókokkal halmoznám el. Sokszor Kabernett Szavinyom lesz belőle  (nem tudom, ki az a Szavi, de hogy valamit nagyon nyom, az biztos), vagy Kabaré Savanyún (hát, igen, ebben is van igazság, ennek a borfajtának a kiejtése sokszor inkább savanyú kabaréhoz hasonlít). De a Pinot Noir nevű borral  sincs szerencsénk, mert leginkább Pinyót Nyár lesz belőle (itt a megszólaló talán valami borospinyóra gondolhat, melyet nyáron érdemes felkeresni), a Cordon bleu pedig örülhet, hogyha megússza egy angolos „Gordon Blú” kiejtéssel.

 A legnagyobb kihívást azonban még mindig a különféle betegségek, fejlődési problémák vagy egyéb orvosi, latin szavak jelentik. Így lesz a diszlexiásból disz-expiás, aki talán egy fizikailag-lelkileg rosszul funkcionáló volt alkoholista, a deviánsból eviáns, aki pedig vélhetően imádja az Evian vizet. Az, akinek eredetileg hipertóniája lenne, kiderül, hogy valójában ikertónija van, vagyis két Antalt nevel egyszerre, netán két ilyen nevű férfivel él közösen. Székrekedés helyett könnyen állíthatja valaki, hogy neki szétrepedése van, és ha igazán komoly az eset, talán nem is hazudik nagyot, a légcsőhurutból pedig simán lesz lépcsőhurut, főként, ha egy igen huzatos lépcsőházban fázik meg az ember. A Lyme-kór is gyakran átalakul Slájm-kórrá, ami akár létező betegség is lehetne, én legalábbis ismerek valakit, aki olyan mennyiségben és olyan művészi precizitással forgatja a torkában felgyűlt anyagot, hogy akár szenvedhetne is ilyen kórban.

A szémipermeábilis, vagyis féligáteresztő hártya pedig végképp megjegyezhetetlen legtöbbünk számára, így ez is könnyen átalakul a semmi sperma dilis szóvá, mely valami olyasmit jelenthet, egy férfi azon aggodalmaskodik, hogy túl kevés-, netán semennyi hímivarsejttel sem rendelkezik. Orvosi praxisban történt meg az eset, hogy valaki, amikor betegségeiről kellett beszámolnia, elmesélte, hogy ő bizony nyitott végbéllel született, majd várta, hogy eme különlegesen veszélyes betegségen elborzadjon a doktor, aki inkább csak udvariasan köhécselt. Egy másik betegen a paroxizmális tachycardia szó fogott ki, de igen kreatívan oldotta meg a helyzetet, ugyanis mindenkinek azt mesélte, hogy neki bizony egy barokkszűzmáriás tahókardia nevű betegsége van. Az, hogy a bronchitis broncity néven terjed el, a patkóbélvérzésből pedig gyomorpatkó-betegség válik, még visszafogott szóalkotási módszernek tűnik. Az embernek pedig már a szeme sem rebben, amikor azt hallja, hogy az Infektológiai osztályból Injekciológiai lesz, ahol feltehetően mindent különféle injekciókkal gyógyítanak meg, mint ahogy a Fül-orr-gégészet helyetti Fül-orr-régészet használata is teljesen logikusnak tűnik: ezen a helyen olyan mélyreható kutatásokat végeznek az ember fülében és orrában, mint amilyeneket a régészek csinálnak ásatások során.

Félrehallásokból tehát rengeteg van, érdemes nyitott füllel járni, mert derűs pillanatokat szerezhet egy-egy ilyen elcsípett kifejezés. Én például nemrég hallottam egy ilyet az uramtól, aki egy villamoson megvert lányról mesélt felháborodva, amikor hazaért. Amikor rákérdeztem, hány sajtóorgánum hozta le ezt vajon, azt mondta, ő ezt a 444-esen olvasta. Az ő félremondása is egész logikus: egy portál, ami a hírek 444-es villamosa. Vagy valami ilyesmi. Én mindenesetre jót nevettem rajta.

Finy Petra

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/ Sergey Furtaev