A síkosító evolúciója: a nyáltól a tengeri algán át a bizsergető szuperzselékig
Támogatott tartalom
Egyeseknek csak kellemes és opcionális kiegészítő, segédeszköz, másnak életmentő és nélkülözhetetlen hozzávaló, ami nélkül egyáltalán nem is megy a szex. De mit tudunk róla? Mióta síkosít az ember? Mi mindent használt már a célja érdekében? És vajon honnan ered a modern változat? Jöjjön egy kis síkosítótörténelem, hogy tudd, mit is használsz igazából. Szabó Anna Eszter írása.
–
A szex egyidős az emberiséggel. És úgy tűnik, a síkosítás is.
Már az ókori Egyiptomban és a Római Birodalomban is ismerték
Az ókorban előszeretettel használtak olívaolajat erre a célra, de valójában bármilyen növényi, vagy állati zsiradékot, faggyút alkalmasnak találtak a cél elérése érdekében. Arisztotelésznek még olyan teóriája is volt, hogy a síkosítás megelőzheti a fogantatást, de mint tudjuk (ugye, tudjuk?!), ez egyáltalán nincs így. Noha eleinte elsősorban a nyál volt a bevett „médium” a sikamlós célokra, rá kellett jönniük az embereknek, hogy az közel sem annyira hatékony, mint az olajak, zsírok.
Algával a szárazság és a HPV ellen
Az időszámításunk utáni hatszázas években Japán, Korea és Kína területén próbálkoztak a karragén használatával is, amit tengeri hínárból nyertek ki, és a konyhában is jó hasznát vették sűrítéskor. Állaga, nedvessége miatt közkedvelt síkosító volt, sőt, máig vannak karragént tartalmazó síkosítók.
Egyes kutatások szerint a karragénbázisú gélek használata megelőzhet bizonyos típusú HPV-fertőzéseket is.
A zsibbasztó olaj
Ugorjunk egyet az időben!
1600–1800 között szintén Kínában terjedt el a szegfűszegolaj használata, méghozzá az anális szex megkönnyítésének céljából. Ugyanis a szegfűszegolaj enyhén zsibbasztó, fájdalomcsillapító és izomlazító tulajdonságokkal bír, amit kellemesnek és hasznosnak ítéltek e célra. Ugyanígy Kínában használták az úgynevezett tororo-jirut, azaz összezúzott jamgyökeret közösüléskor, de bevetették önkielégítés közben is. Igaz, ennek volt némi hátránya; viszketést okozhatott… de ez nem tartotta vissza az akkori párokat attól, hogy használják.
Huncutság a laborból
Elérkeztünk a ponthoz, ahol a síkosító elkezdett hasonlítani a mai formájához.
A fordulat az 1800-as években egy Robert Cheseburg nevű kémikusnak köszönhető, és valójában egy műszaki meghibásodásból indult. Történt ugyanis, hogy az Egyesült Államok-beli Pennsylvania államban teljesen eldugította az olajvezetékeket egy puha, zselé állagú szénhidrogén-keverék, az úgynevezett petrolátum. A felfedezett anyagot eleinte égési sérülésekre alkalmazták, Cheseburg pedig végigutazta vele az országot, hogy saját magán demonstrálja a petrolátum égési sebekre gyakorolt jótékony hatását. A turné bejött, 1870-ben Brooklynban elkezdte gyártani a zsíros gélt, vagyis, ahogy onnantól kezdve hívta: a vazelint. Habár eredetileg nem síkosításra találták ki, állaga miatt hamar elterjedt a használata az ágyban is.
Nem is olyan sokkal később pedig jött egy újabb kémikus, a szilíciumot tanulmányozó Federic Kipping, akihez pedig a szilikon kifejezés kötődik. Ez a fejlemény is fontos lépcsőfoka a síkosító evolúciójának, hiszen nem roncsolja az óvszer minőségét, így nemcsak könnyebbé, hanem biztonságosabbá is teszi a használatát. (Ezen a ponton fölmerül bennem azért, hogy vajon tudták-e ezek a tudósok, micsoda lavinát és milyen felhasználási mellékágakat indítottak el a felfedezéseik?)
Az első „hivatalos” síkosítót végül 1904-ben dobták piacra, immáron egyértelműen szexuális segédeszközként. Igaz, 1980-ig csak orvosi receptre lehetett kapni…
Tiltástól a világuralomig
Merthogy nem fogadta mindenhol kitörő öröm az új termék megjelenését.
1919-ben egy H.W. Long nevű amerikai orvos például „Épelméjű nemi élet és épelméjű nemi életmód” című könyvében azt írta, soha ne használjunk ilyesmit. Long szerint ugyanis a síkosítók alkalmazása „mocskos”, és a nemi szervek síkosabbá tétele „olyan, mintha bezsíroznánk a szájat, hogy az étel könnyen lecsússzon”. A doktort nem győzte meg a műfaj, na.
Ám ahogy teltek az évek, évtizedek, a nyolcvanas évekre a síkosító elnyerte méltó helyét az emberek szexuális eszköztárában.
Immár elkezdték úgy tálalták, mint a gyönyör egyik fontos kellékét, és előszeretettel reklámozták katalógusokban, hogy ne kelljen pironkodva kérni a kasszánál, sőt akár a négy fal diszkrét biztonságából megrendelhesse bárki.
A szexuális forradalomnak köszönhetően pedig aztán már sokkal nyíltabban lehetett kommunikálni a szexről, és arról, hogy mindkét nem és mindkét (vagy mindahány) fél öröme fontos. Ehhez pedig kiváló bajtársnak bizonyult a síkosítás. Noha sokáig az a tévhit járta, hogy csak az anális szexhez lehet rá szükség, de a felszabaduló szexuális diskurzus végül rendet rakott a fejekben.
Ezzel együtt máig él az a tévhit, hogy ahol síkosításra van szükség, ott valami gond van. Ez nem igaz – ha megfordítjuk a mondatot, akkor viszont annál inkább; ha gond van, akkor lehet, hogy síkosításra van szükség.
Például akkor, amikor hormonális vagy akár lelki szempontok miatt kellemetlen a szexuális együttlét, a síkosítót elsősorban arra használják, hogy a szárazság okozta diszkomfortot csökkentsék. Ugyanígy, szülés után (a gyermekágy leteltével) szintén javasolt síkosító használata, hogy az érzékeny területek minél kevesebb súrlódásnak legyenek kitéve szexuális együttlétkor.
A síkosítóipar fejlődésének és a nyílt szexkommunikációnak köszönhetően egyre sokoldalúbb készítmények kerülnek a polcokra.
Vannak például olyan gélek, amelyek egyfajta masszázsolajként is működnek, ezzel sugallva, hogy nem csak egy bizonyos területen vethetők be. Léteznek hűs és meleg érzetet keltő zselék, olyanok, amelyek bizsergést okoznak, és persze mindenféle ízesítésben is kaphatók. Bizonyos típusok spermicid hatásúak, vagyis minimális mértékben csökkentik a teherbeesés esélyét, és itt a minimálison van a hangsúly. Síkosítóra alapozni a megelőzést semmiképp nem ajánlott. Ha már itt tartunk, azt is kiemelném, hogy nincs olyan síkosító, ami védene a nemi úton szerezhető betegségek ellen, erre a célra még mindig szükséges óvszer használata.
Elviselhető helyett legyen inkább jó!
A síkosítás műfaja tehát megtalálta a helyét az emberek életében. Immár nem kizárólag arra használjuk őket, hogy kibírhatóbbá, elviselhetőbbé, kevésbé kellemetlenné tegyék a szexet, hanem arra, hogy jobb, élvezetesebb élmény legyen.
Sőt, miután a szexualitás körül folyamatosan dőlnek le az újabb és újabb tabuk, már a játékosság is egyre inkább teret kap, mára ezen igényt is kiszolgálja a piac. Lehet kapni fluoreszkáló síkosítót is, hogy a sötétben is minden flottul menjen, és egyre több gyártó kísérletezik CBD-s készítmények belekeverésével, azok izomlazító, relaxáló és egyben gyönyörfokozó hatásai miatt.
Nagy utat járt be a síkosítás művészete a nyáltól és állati faggyútól a különböző szuperképességű készítményekig. És mivel a szexualitás egyidős az emberrel, úgy a síkosítók is várhatóan addig fejlődnek majd, míg létezik emberiség. Már ha van még hova fokozni…
Szabó Anna Eszter
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Unsplash/Deon Black