„Egy erotikus kép nem a szeretet csereeszköze” – Hasznos tanácsok egy gyerekjogi szakembertől, hogy elkerüljétek az online zaklatást
Mi az a szexting? Honnan tudom, hogy tetszem a másiknak? Mi a különbség az online ismerkedés és a zaklatás között? Hogyan lehet felismerni az álprofilokat, vagy azt, hogy egy szexuális ragadozóval van dolgunk? És minderről hogyan beszélgessek a tinédzseremmel? Megannyi aggasztó kérdés! Az iskola elindulásával a gyerekek (remélhetőleg) visszakerülnek a megszokott közegükbe, ez azonban az online térben való aktivitásukat is megnöveli. A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány szexedukációs programjának szakmai vezetőjével, Varga Aidával összegyűjtöttünk pár kapaszkodót arra, hogyan készítheted fel a gyerekeket az online tér veszélyeire. Szőcs Lilla írása.
Rovattámogatás
–
Egy 2019-es, a magyar tinédzserek közösségi médiafogyasztási szokásairól szóló kutatásban a megkérdezett tinik 79 százaléka vallotta, hogy a legfontosabb szabadidős program számára a barátokkal való találkozás, szorosan a nyomában mögötte pedig a közösségi médiahasználat és a csetelés állt. Hetvenegy százalékuk állította, hogy van olyan barátja, ismerőse, akivel szinte csak virtuálisan tart kapcsolatot, és 90 százalékuk kapott már üzenetet ismeretlenektől.
Arra a kérdésre pedig, hogy kértek-e már tőlük erotikus tartalmú képet, a tinik 39 százaléka válaszolt igennel – a tizennégy év alatti gyerekeknek 33 százaléka állította ezt. Még ijesztőbb, hogy a kutatásban résztvevő tinik hét százaléka teljesítette is a kérést.
Ezekből is kiderül, hogy online ismerkedés közben könnyen szexuális zaklatás áldozatává válhat egy kamasz.
Varga Aida szerint, ha egy gyermek úgy nő fel, hogy kommunikálhatja a szükségleteit és érzéseit, akkor később könnyebben fog tudni nemet mondani, például akkor, amikor azt akarja tőle az online csetpartnere, hogy küldjön magáról szexuálisan izgató képeket. Vagy úgy találkozzon vele, hogy senki sem tud róla.
Ilyen és ehhez hasonló helyzetek, témák bármikor felbukkanhatnak, érdemes rájuk felkészülni. A kérdés: hogyan?
Így tanítsd meg nemet mondani!
Már egészen kicsi kortól fogva fontos, hogy megtanítsuk őket, hogyan óvják meg a testük határait, hogyan mondjanak nemet. Ilyen például a „bugyiszabály/fehérneműszabály”, és a „jó titok, rossz titok”, amiket már óvodáskorban vezessünk be otthon.
A bugyiszabály/fehérnemű szabály során azt tanulja meg a gyermek, hogy amit a bugyi és a trikó fed, az az övé, ahhoz nem nyúlhat senki az engedélye nélkül.
Természetesen szülőként is mindig tiszteletben kell ezt tartani. Kérjünk mindig engedélyt a gyerektől olyan esetekben is, ha csak szimplán ki kell törölni a fenekét, vagy be kell kenegetni kenőccsel egy betegség miatt. Ez is segíti abban, hogy megtanulja: a saját teste felett egyedül ő rendelkezik, amellett, hogy tudni fogja, milyen érintés miért történik vele. Így később képes lesz arra, hogy nemet mondjon bármi olyasmire, amire még nem áll készen.
Jó titok, rossz titok
A szexuális zaklatást elkövetők gyakran „közös” titokra hivatkozva fenyegetik meg a gyerekeket.
Ezért nagyon fontos, hogy mielőbb megtanulják, mi a különbség a „jó titkok” és „rossz titkok” között. Úgy érdemes elmagyarázni nekik a különbséget, hogy a „jó titok” az, amikor izgatottan vársz valamit, ilyen például egy meglepetés szülinapi buli. A „rossz titok” ellenben megbetegít, fáj tőle a hasad, rosszul érzed magad és szomorúvá tesz. A „rossz titkot” mindenképpen el kell mondani egy olyan felnőttnek, akiben megbízol.
Később kamaszként ez hatalmas segítség lehet abban, hogy bátran el merje mondani a szüleinek, ha történt vele valami rossz.
Ezzel szemben, ha abban a szellemben nő fel a gyerek, hogy „én vagyok a szülő, és az van, amit én mondok”, akkor nehezen tanul meg nemet mondani.
Sajnos a gyerekem már kamasz, és lehet, hogy ezt-azt elrontottam…
Sosem késő újrakezdeni, jobban csinálni – állítja Aida. Általában, ha a gyerekek bajba kerülnek a neten, rendszerint a szülők is megijednek. Hirtelen felindulásból sokan reagálnak ilyenkor szidással, ez viszont éket verhet a szülő-gyerek közti kapcsolatba.
Gondoljunk bele a kamasz szemszögébe! Nagyon nehéz bárkihez is segítségért fordulni, ha nem elég, hogy baj történt vele, de még meg is szidják érte.
A legfontosabb, hogy ne reagáljunk egyből szidással, helyette bátorítsuk: „Nagyon megijedtem, bosszant, hogy ez történt, de nagyon jó, hogy elmondtad”.
Fontos, hogy meglegyen a szülő és gyerek közötti kapcsolatban az a házi szabály, hogy „lehet hibázni, elismerni, ha hibáztunk és segítséget kérni”. Ezen bátorító, támogató szavakkal és értő figyelemmel tudunk folyamatosan dolgozni. Akár úgy is, hogy érdeklődünk tőle, mi minden foglalkoztatja a neten.
Milyen körökben mozog a kamasz a neten?
Nagyon jó kapcsolatépítő tud lenni, ha a gyerekek vihetik be a szülőket a saját világukba.
Beszélgessünk vele arról, hogy milyen körökben mozog, milyen alkalmazásokat használ, milyen oldalakat néz. Kiket követ, milyen influenszerekre, hírességekre szeretne hasonlítani és miért?
A bizalom építése hosszú folyamat, amiben helye van annak, hogy a gyerekre figyelve beszélgetünk arról, mi az, ami manapság őt érdekli, kikkel barátkozik a suliban és/vagy a neten.
Aida szakemberként nem találkozott még olyan gyerekkel, aki például ne hallott volna kamu profilokról. Ezeket többnyire onnan lehet felismerni, hogy alig van fent egy-két kép az illetőről, és sosem küld videót, sem hanganyagot. Persze kamuprofilt sokféleképp lehet építeni.
Fontos, hogy beszéljünk erről otthon, és kérdezzük meg a gyerekeket arról, mi alapján éreznek valakit „kamunak”, mitől érzik azt, hogy egy álprofilba botlottak.
Általános érvényű szabály: ahogy mi posztolunk, úgy fog posztolni ő is
Elsősorban a szülők felelősek a gyermekeik digitális lábnyomáért. Gondoljunk csak bele, mennyire ellentmondásos, hogy panaszkodunk rájuk, amiért folyton a telefont nyomkodják, amit viszont épp mi adtunk a kezükbe. Vagy amikor meg akarjuk védeni a gyerekeinket attól, hogy kinevessék őket az osztálytársaik, de szülőként kiposztolunk róla vicces, esetlen, cuki képeket, hogy a mi barátaink nevethessenek rajta.
A tapasztalat azt mutatja, hogy a gyerekek épp azok miatt válnak könnyen iskolai piszkálódás és bántalmazás célpontjává, amiket a szüleik posztolnak róluk.
Hatalmas felelősségünk van abban is, hogyan veszünk részt mi magunk is a közösségi felületen, mennyit nyomkodjuk a telefonunkat, és hol húzzuk meg a határokat. Hiszen a gyerekek mintakövetéssel tanulnak. Ha szülőként a vacsoraasztalnál rendszeresen felveszed a telefont, vagy a gyerek azt látja, hogy kritikátlanul posztolsz, akkor – ha ennek az ellenkezőjét papolod – nehezen fog hiteles forrásnak tekinteni.
Ugyanígy az is probléma, ha a gyerek jogait nem tartották tiszteletben, és korábban teleposztolták a Facebookot a róla készült fotókkal. Ezek a képek pillanatok alatt át tudnak kerülni pedofilok által látogatott dark webes felületekre.
Annak megtanulása, hol vannak a határok, hogyan ismerjük fel, ha valami nekünk káros, ott kezdődik, hogy a szülők tiszteletben tartják a gyerekek jogait. És a gyereknek is joga van azt kérni, hogy egy-egy képet ne tegyenek ki róla.
Privát fiók – nem privát fiók?
Amikor a kamasz az első közösségi felületére regisztrál, fontos, hogy privát fiókra legyen állítva a profilja, és ne kerüljön ki sem a lakcíme, sem az, melyik iskolába jár.
Sokkal könnyebben behálózhatók azok a gyerekek, akiknek a profilja nyilvános, és látható az iskola vagy a lakcíme.
Fontos beállítani, hogy csak olyasvalaki tudja bejelölni, akivel van közös ismerőse – ez egy sor kéretlen üzenettől meg tudja őt kímélni. A praktikus beállításokat követően már egy fokkal nehezebb téma átbeszélni otthon, hogy mit jelentenek számára a lájkok, barátok, követők.
Nehéz a kamaszokat meggyőzni arról, hogy a profiljuk privát legyen, hiszen folyamatos versengés van abban, kinek hány barátja, követője, lájkja van. Egyáltalán nem ritka, hogy a tinédzser szexi bikinis képet posztol magáról, mert úgy érzi, csak azzal lehet igazán sok lájkot és követőt szerezni. Egyéntől függ, melyik gyereket végül mivel lehet meggyőzni arról, hogy betartsa ezeket a szabályokat, és ne érdekelje a kedvelések száma. Érdemes velük inkább együtt gondolkodni és megkérdezni: miért jelent ez neki ennyire sokat? Miért érzi fontosnak, hogy annyi lájkot szerezzen?
Mi az a szexting?
A szexting erotikus szelfit, videót vagy szexuális tartalmú üzenet küldését jelenti.
A neten terjedő pornográf tartalmak egy részét legtöbbször a gyerekek maguk készítik heccből, vagy csak azért, mert így szeretnék kifejezni az érzéseiket a másik iránt, esetleg azt látják, hogy így lehet gyorsan, könnyedén követőket szerezni.
Fontos ugyanakkor tudni, hogy 18 év alatt bármilyen szexuálisan izgató tartalom készítése – még akkor is, ha a kamasz készíti magáról, hogy átküldje a pasijának – bűncselekménynek, „gyermekpornográf-tartalom terjesztésének” számít. Ez a törvény azért született, hogy gátolja az efféle tartalmak terjedését.
Sajnos egy ilyen kép egyáltalán nincs biztonságban a neten. A gyerekek egymás közt is fel tudják használni, könnyen elterjedhet az iskolában, életre szóló sebeket okozva ezzel.
Fontos megértetnünk a gyerekkel, hogy az érzéseiket, a hiányzó intimitást másképp fejezzék ki. Ahogy azt is, hogy egy erotikus tartalmú kép nem a szeretet csereeszköze.
Értessük meg vele, hogy ha valaki kedveli őt, akkor is fogja kedvelni, ha nemet mond a kérésére. Ha pedig a beszélgetés érzelmi zsarolásba csap át: „csak akkor hiszem el, hogy szeretsz, ha küldesz egy erotikus képet magadról”, annak nem szabad engedni. Ez nem megfelelő módja az érzéseink kifejezésének.
Mi van, ha az, akivel cseten megismerkedett, találkozni akar vele?
Ahelyett, hogy egyből megijednél és letiltanád minden felületről a gyereket, inkább beszéljétek át, mit tud pontosan a csetes ismerőséről, mire számít a találkozón, miben maradtak pontosan. Mondd el neki, mennyire fontos megbizonyosodnia róla, hogy akivel találkozni fog, valóban az-e, akinek mondja magát, például úgy, hogy randi előtt videócsetelnek.
Állítsatok fel közös szabályokat a randi előtt, például, hogy nálatok találkozzanak, ne szálljon be ismeretlen ember autójába, ne menjen fel ismeretlen ember lakására, stb…
Ragaszkodhat a szülő ahhoz is, hogy ő vigye el, vagy kísérje el egy barátnője, akiben megbízik, illetve nyilvános helyen, fényes nappal találkozzanak.
Ha megtörténik a zaklatás…
A legfontosabb, hogy bármilyen bántalmazás is történik, ne hagyd vele egyedül a gyereket, és fogadd el, amit mond.
Ne hibáztasd, hogy „te írtad az első kommentet, te kezdted, ha ilyen képeket teszel ki magadról, akkor mit csodálkozol”. A legrosszabb az összes bántalmazásban, ha valaki egyedül marad vele.
Ezt követően nagyon fontos kideríteni, hogy pontosan mi történt, megállapítani, milyen típusú zaklatással állunk szemben: osztályon belül történő piszkálódásnak a középpontja, szexuális zaklatás történt, esetleg kikerült róla egy erotikus fotó a sulis ismerősök körben?
Készítsetek képernyőfotót a csetről, majd forduljatok a megfelelő fórumhoz. Szexuális visszaélés esetén ez rögtön a rendőrség kell, hogy legyen. Ha a suliban terjed el róla egy szextinges kép, azt azonnal le lehet szedetni, és be kell vonni a folyamatba az osztályt is, hogy megakadályozzák a kép terjedését, később pedig együtt, közösségként empátiafejlesztés során dolgozzák fel ezt a traumát.
Fordulhatunk segítségért az NMHH Internet hotline-ján, a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány oldalán és a Yelon oldalán is.
Szülőként elsősorban eszközöket tudunk adni a gyerekeknek, biztonsági hálót és hátteret. Az, hogy megtörténik a zaklatás az online térben, nem feltétlenül a szülő kompentenciáján múlik, de ezeknek a szabályoknak a betartásával a kockázatot mindenképp csökkenteni lehet.
Szőcs Lilla
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images