„A boldogság nem cél, hanem életforma” - Hlatky-Schlichter Hubert; Adj egy okot! #mosolyogj

–

Hubert az a fajta ember, aki mellett nem lehet elmenni. Én se tudtam. Körülbelül hat évvel ezelőtt barátkoztunk össze, akkor kerültem bele az ő hangos, életimádó társaságába, amelynek közepén az ő szeretetteljes szíve lüktetett. Minden porcikájában vendéglátós, rajong a konyhaművészetért, szeret adni, felfedezni és megmutatni új ízeket, és közben imád enni, és nem lehet szomorúnak vagy fásultnak látni, csak nagyon ritkán. Pedig oka – mint minden embernek – neki is lenne rá.

A szájával együtt a szeme is mosolyog, és ennek a pozitív attitűdnek komoly hatása van az emberekre. Ezzel a képességével ő is tisztában van, és nem szégyell élni vele. Amikor erről kérdezem, elmeséli, hogy nemegyszer pontosan ezzel a mélyről jövő mosollyal, sőt nevetéssel oldott föl egy-egy feszültséget.

Mert a mosolynak egy vita sem tud ellenállni.

Van egy olyan sejtésem, hogy nem is tud már senki azután őrá haragudni, hogy bevetette egymillió dolláros mosolyát.

És az előfordult-e már valaha, hogy Hubertet valaki úgy istenigazából kihozta a sodrából? – adja magát a kérdés. Talán egyszer – érkezik a rá jellemző válasz. És mosoly kíséretében, naná. De ahhoz, hogy elveszítse a béketűrését, különösen extrém helyzetnek kell előállnia.

Persze Hubert is itt él közöttünk, tapasztalja, hogy ha kimegy az utcára, a közhangulat komor, és azt mondja, az embereket jóval szürkébbnek és egészségtelenebbnek látja, mint mondjuk, húsz évvel ezelőtt. Szerinte erről a politikai vezetés is tehet, mert az emberek módszeres egymásnak uszítását, a gyűlöletbeszédet nem lehet nem meghallani, a feszültség rányomja bélyegét a mindennapokra. És az arcokra.

De mivel lehet képes ezen egyetlen ember javítani? Hubert szerint a közvetlenséggel és nyitottsággal. Nem okoz neki gondot idegenekkel szóba állni, ha úgy tetszik, ő elkezdte a gyakorlatban is megvalósítani azt, amit Kovács Patrícia álruhában, „Mátyás királyként” tervez. Ha úgy hozza a helyzet, ránevet egy vadidegenre, és szóba elegyedik vele. Persze ez nem mindig talál viszonzásra... Hubert tapasztalata szerint előfordul, hogy a Magyarországra látogató külföldiekkel könnyebb dolga van, mint a néha bizalmatlanabb és pesszimistább honfitársainkkal. Hubert szinte feladatának érzi, hogy az ide látogató külföldi vendégeket meggyőzze, hogy micsoda csodás városban vannak, remek emberek között. A másik oldal sajnos nem ennyire rózsás, teszi hozzá.

Vendéglátósként napi szintű küzdelmet jelent számára, hogy meggyőzze külföldre készülő magyar kollégáit arról, inkább maradjanak, és itthon dolgozzanak.

A kollégákkal kapcsolatos bizonytalanságon túl Hubert magánélete sem folyamatosan pozitív és fájdalommentes, bizony előfordult, hogy minden összeomlott körülötte. Életének egyik legnehezebb időszakában elvesztette imádott nagymamáját, nem sokkal később két nagyon jó barátját is, majd ugyanekkor esett át egy fájdalmas szakításon is, ráadásul éppen az egyik étterem beindítása előtt álltak, így az anyagiak is komoly feszültséget okoztak neki. Amikor erről mesél, látom rajta, hogy milyen könnyű lett volna ennyi teher alatt összeomlania. De ő inkább úgy döntött, hogy miközben megengedi magának a gyászt és a fájdalmat, az önsajnálatot és az összeomlást már nem annyira.

Komoly munkát fektetett abba, hogy amennyire lehet, a tragédiákban is megtalálja a szépséget. A nagymamája elvesztésekor például azért adott hálát, hogy sokáig együtt lehettek.

Nem véletlen, hogy a tragédiák romjain megnyílt éttermének az lett a mottója, hogy „Happines is not a destination, it’s a way of life”, azaz: A boldogság nem egy cél, hanem egy életforma.

Az éttermet azóta több másik követte a Március 15. téren – ami persze legalább annyi irigységet hozott magával, mint gratulációt. Ezt hogy képes kezelni, kérdezem tőle, mire azt mondja: „Hallom és látom, de nem vagyok hajlandó velük foglalkozni, helyette inkább végzem a dolgomat, munkahelyeket teremtek, segítek, és élvezem az életet." 

És elmosolyodik.

Szöveg: Szentesi Éva

Az Adj egy okot! # mosolyogj kampányfotóin a szereplők azt mutatják meg, hogy milyennek látják az utca emberét ma (bal oldali kép), illetve milyennek szeretnék látni őket (jobb oldali kép). Sorozatunk következő szereplőjéről szerdán olvashattok, Kovács Patríciáról készült anyagunkat pedig ITT tekinthetitek meg! Addig is nézzetek át a Stíler blogra, ahol a kampány többi szereplőjével, köztük Hadas Krisztával is találkozhattok!

Fotó: César G. Touset

Smink: Tóth Edina és Hargitai Lilla, Marionnaud. Sminkhez használt termék ITT.

Haj: Radván Simon

Styling: Kiss Márk