Akkor is jól érezheted magad, ha egyedül töltöd a karácsonyt! – Inspiráló példák és egy pszichológus véleménye

–

Inkább csak mítosz

Bonifert Anna pszichológus szerint eleve nem kell mást belelátni a karácsonyba, mint ami:

„A karácsony kicsit olyan, mint a Valentin-nap, amikor a független emberek kevesebbnek érzik magukat, vagy az anyák napja, amikor megfeledkezünk azokról, akik elvesztették a gyermeküket – gondolok itt a perinatális gyászra, vagyis a terhességek elvesztésére is, amit még ma sem vesznek elég komolyan az emberek. Mindeközben – ahogy egy rossz kapcsolat Valentin-napon is csak stresszt okoz, illetve – a nem túl jó anya-gyerek kapcsolat anyák napján is csak kötelező köröket jelent.

A karácsonyi családi szeretet is inkább mítosz. A legtöbb családban ilyenkor vannak a legnagyobb veszekedések, többek között kiürül a családi kassza a kiadásoktól, látogatni kell az anyóst, apóst, keresztanyut, és úgy általában mindenkit. Szerintem ez nem túl nagy öröm a családok többségének, de úgy kell tenni, mintha az lenne.

Eredetileg ez az egész a téli napfordulóról szólt, és szerintem érdemes ajándékozás, túlevés és kötelezően előadott szeretet helyett a valódi mély jelentésére koncentrálni ennek az ünnepnek. Magam is mostanában kezdek utánanézni, mit is ünnepeltek a pogányok még a kereszténység előtt december végén, nagyon izgalmas!”

Öt tipp, hogyan kerülheted el a karácsonyi depressziót

1. Tervezd meg ezt a három napot!

Jó, ha van forgatókönyved erre a három napra. Természetesen nem kell minden részletében ragaszkodnod hozzá, sőt jó is, ha teret adsz spontán ötleteknek. Mindemellett ez a fajta felkészülés egyfajta kiszámíthatóságot ad, eleve oldja a szorongást, míg ha csak „lógna a levegőben” az ünnep, még inkább erőt vehetne rajtad a rossz érzés.

2. Készíts számvetést!

Az egyedüllét kiválóan alkalmas arra, hogy áttekintsd az életed, de nem a hiányokra, hanem a meglévő dolgokra összpontosítva, úgymint például egészség, lakhatás, étel az asztalon… és így tovább.

Az apróságok is számítanak, hiszen egy izgalmas könyv, valami szép zene vagy akár csak egy finom tusfürdő is hozzájárulhat a jobb pillanatokhoz. Talán te is meglepődsz majd, hogy valójában milyen gazdag vagy, még ha nem feltétlenül az anyagiak tekintetében is.

3. Mozdulj ki!

Köztudott, hogy a mozgás endorfint, hétköznapi nevén boldogsághormont termel. Bármiféle aktivitás javíthatja a testi-lelki közérzetedet. Ha sportolsz valamit, ne hagyj fel vele ebben a három napban, de néhány rövidebb séta is jót tehet. Akár kirándulhatsz is, például egy olyan helyre, ami kedves a szívednek, de felfedezhetsz olyat is, ahol még sohasem jártál.

4. A jótékonykodás neked is jót tesz

A kimozdulás akár társaságot is jelenthet, például akkor, ha bekapcsolódsz valamilyen karitatív tevékenységbe. Lehet ez ételosztás, ajándékozás gyermekotthonoknak vagy más intézményeknek, ahol nehéz helyzetben lévő emberek élnek, de egy állatmenhelyre is ellátogathatsz – kutyasétáltatókból például általában hiány van.

A tudat, hogy valami hasznosat teszel, önmagában is kellemes érzéssel tölt el, miközben az önértékelésed is javul általa, hiszen megtapasztalhatod, hogy igenis szükség van rád.

Az önkénteskedést egyébként Bonifert Anna is különösen ajánlja:

„Önkénteskedni szerintem a legeslegjobb dolog. Magam is kutyamenhelyen tervezem tölteni az ünnepek egy részét. Jó adni, jó látni, hogy tudsz adni, akkor is, ha nem érzed magad túl szerencsésnek. Ettől csökken az önsajnálat, ami sok rossznak a forrása. Tehát végül is mi magunk még többet is nyerünk vele, mint amennyit belefektetünk!”

5. Légy jó magadhoz is!

Mivel egyedül vagy, kimaradnak olyan „kötelező körök”, mint a sokfogásos ebédek-vacsorák megkomponálása vagy a vendégjárás „menedzselése”. Az ily módon felszabaduló időt és energiát pedig magadra is fordíthatod. Csinálj bármit, ami jólesik, akkor is, ha az a legkevésbé sem tűnik „kompatibilisnek” a karácsonnyal. A hagyományos ünnepi fogások helyett egyél olyasmit, amit igazán szeretsz.

Ha ahhoz van kedved, nyomj le egy sorozatmaratont pizsamában, de tarthatsz szépségnapot is, ami a lelkednek legalább annyira jóleshet, mint a hajadnak vagy a bőrödnek.

Akár rendelhetsz is magadnak valami apróságot online – így a következő napok kellemes várakozásban telnek.

Mindezek persze csak általános ötletek – mindenki maga tudja megtapasztalni, hogy számára mi könnyíti meg leginkább a karácsonyt, ahogy az alábbiakban nyilatkozók is tették.

„Az állatok körülöleltek a szeretetükkel”

Herke Mariann élete során rengeteg cicát és kutyát mentett meg, és ment a mai napig, így a saját állatkái mellett mindig vannak nála ideiglenesen befogadottak is. Mindez nem kevés áldozatot kíván tőle, amit a kis jószágok a maguk módján viszonoznak is:

„Édesanyám nyolc évvel ezelőtt meghalt, éppen akkor, amikor a születésnapomat akartuk megtartani. Azóta szinte minden karácsonyt egyedül, azaz emberi társaság nélkül töltök. Ateista, gyermektelen és egyedülálló vagyok, az öcsém és az ő családja az egyetlen rokonaim, de velük előre »lerendezzük« a karácsonyozást, mert ők az ünnepekre vidékre mennek a sógornőmhöz – ott nagy a rokonság.

Az első két év nagyon rossz volt: hiányzott az édesanyám és a szentesték, amiket hol nála, hol nálam együtt töltöttünk – bár, ha jobban belegondolok, valójában inkább csak ő maga hiányzott.

De velem voltak a cicáim, esetenként kutyák is – sőt évek óta állandó kutyavendégem is van újévig –, így maximálisan lekötöttem magam, ők pedig körülöleltek a szeretetükkel. Nem éltem meg traumaként az egyedüllétet, bár valamikor nagyon szerettem a gyönyörűen feldíszített fát, no meg az illatát, de a cicák miatt erről is lemondtam. Helyette kívül-belül égősorokat teszek a házra úgy, hogy ők ne férjenek hozzá, és ez valahol kárpótol.

A barátaim sokszor hívnak magukhoz, de inkább a két ünnep között megyek hozzájuk, és akkor sem a karácsony miatt, hanem a társaságért, az ajándékozási mizériáról pedig már mindenkit lebeszéltem. Van egy félig-meddig nevelt lányom, két éve ő is próbál »beszervezni«, mivel azonban náluk is elég nagy a család, nem élek a lehetőséggel – inkább karácsony után látogatom meg őket. Mostanra valahogy át is alakult bennem ez az egész: a karácsony már nem azt jelenti, amit régen, hiszen az, akit a legjobban szerettem, nem tud velem lenni, így már nem is olyan fontos.”

„Nem keresem a kardomat, hogy beledőljek”

Szilágyi Gábor néhány éve elvált, a gyerekei már felnőttek, egy-két rövid ünnepi ebédet vagy vacsorát leszámítva ő is egyedül van – és jól érzi magát.

„Nem értem, miért akarják az emberek ebbe a három napba belesűríteni, amit egész évben megtagadnak maguktól.

A jótékonykodásnak is ez a szezonja, de abba, hogy mi lesz a rászorulókkal januárban, amikor ráadásul jóval hidegebb van, már nem mindenki gondol bele. Nemcsak ilyenkor kellene szeretnünk egymást, hanem mindig.

Nekem a karácsony azt jelenti, hogy a Föld végre megfordul a heliocentrikus íven, elindul visszafelé, és több lesz a fény – én ennek örülök ilyenkor. Ami pedig az egyedüllétet illeti, nem keresem a kardomat, hogy beledőljek. A házasságomra úgy gondolok vissza, mint egy könyvre, amit elolvastam, és néha jólesik felidézni, de többé nem venném le a polcról.

Így aztán a karácsony ugyanúgy telik, mint bármilyen más nap. Fát évek óta nem állítok, bár egy égősort azért felteszek. Ajándékozás sincs már egy jó ideje, még a kutyáim is azt a tápot kapják, amit mindig.

Azt csinálom, amit egyébként is szoktam: olvasok, rejtvényt fejtek, sütök-főzök, ez utóbbi egyébként meg is nyugtat. Van, hogy a háttérben megy a tévé, de szeretem a csöndet is, azt a fajtát, amit hallgatni lehet. És örülök, hogy lassacskán, ha csak néhány perccel is, de hosszabbak a nappalok.”

„Nem kötelező szenvedni”

Lillának három nagy fia van – férjével elváltak, de a gyerekeket közösen nevelik. A tavalyi karácsonyt már nagyrészt egyedül ünnepelte az anyuka, hiszen a fiúk nemcsak az édesapjuknál voltak, hanem az apai nagymamájukat és a család apai ágát is meglátogatták. Az új helyzetet mégsem tragikusan fogta fel, sőt:

„A fájdalom elkerülhetetlen része az életnek, szenvedni azonban nem kötelező. Az, hogy hogyan élünk meg egy helyzetet – ez esetben az egyedül töltött karácsonyt –, csak rajtunk múlik. Belekeseredhetünk, de ugyanígy a szépet is megtalálhatjuk benne. A világunkat magunk alakítjuk – bármennyire »spirinek« tűnik is ez a megállapítás, igaz.

Meg különben is: van kezem-lábam, fedél a fejem fölött, munkám, amit szeretek, a gyerekeim egészségesek – mi okom is lenne a panaszra? Az önsajnálat, a panaszkodás csak elviszi az energiáinkat. Ellenben, ha megváltoztatjuk a szemléletünket, és befelé figyelünk, akár fel is töltődhetünk az egyedüllét nyugalmas, önmagunkkal eltöltött, meghitt perceiben.

Így az idén 24-én este az apukájuk visszahozza hozzám a gyerekeket, nálam vacsoráznak és alszanak, átadjuk az ajándékokat, aztán reggel a fiúk megint mennek tovább. Én meg majd olvasok, tanulok, megnézek egy jó filmet, főzök egy finom kakaót, békésen megiszogatom – vagyis csupa olyasmivel foglalkozom, ami örömet ad. Esténként pedig kimozdulok itthonról, megcsodálom a város fényeit, a bazilikába is elmegyek megnézni a jászolt, imádkozom picit, és lehet, hogy útközben még olyasvalakivel is találkozom, akin tudok segíteni valamiképpen.

Hiszen a karácsony a belső békességről és a fény érkezéséről szól. Én is szeretném kifényesíteni a szívemet, de nem csak erre az ünnepre.”

 Mezei M. Katalin

 Kiemelt képünk illusztráció