Szülés után elveszett intimitás

Az első korty bornál még mindenki zavartan és boldogan bólogatott, hogy „vele bizony minden rendben”, úgyhogy halált megvető bátorsággal elmondtam a magam olvasatát, miszerint a baj ott kezdődik, amikor megszületik a gyerek/gyerekek, és

minden igyekezetünk ellenére is akadozni kezd az intimitás.

Nem azért, mert nem szeretjük, nem azért, mert nem hiányzik, pusztán azért, mert nincs időnk még magunkra sem, a gyereket imádjuk, de hát akkor is a leglehetetlenebb pillanatokban tudja a szobájából visítani, hogy pisilnie kell vagy épp kakilnia, éhes, szomjas, és dráma van, mert nincs a kezében a nagy fejű, japán, macska, Kittike. Ilyenkor nehéz nem a pornóhoz nyúlni vagy átmeneti szeretőbe botlani.

Borul a bili

Szóval a második pohár bornál tartottunk, amikor kezdtek megnyílni a többiek is, és egyértelműen megnevezték azokat a pontokat, amelyeket én is veszélyesnek tartok: jön a gyerek, ritkul a szex, borul a bili így is meg úgy is, mindenkinek vannak félelmei, miszerint a másiknak akár szeretője is lehet, de senki nem mer utánajárni, mert mi van, ha tényleg.

Persze hamar felütötte a fejét a pornó, mint általános megoldás erre az időszakra, mint biztos kulcsa a hűségnek, és úgy is, mint zavaró tényező.

Megváltozott szerepek

Általánosnak mondható helyzet – nyilván te pont kivétel vagy –, hogy míg mi, nők keresgéljük magunkat az új helyzetünkben, bizonytalanok vagyunk javarészt átalakult testtel, és ennek következtében kisebb szexuális étvággyal, addig

a pasijaink is küzdenek rendesen…

…hiszen az ő életük alappillérei nem változtak meg: karriert építenek, pénzt keresnek, felnőtt emberek között mozognak, ugyanolyan értékrenddel, mint korábban, és ennek megfelelően nem változik a testiség intenzitására és gyakoriságára sem az igényük. És miközben nő közöttünk a szakadék, távolodunk, és keresgéljük egymást, az intimitás haldoklik, jön az átmeneti megoldás, a pornó.

Pornó=bűntudat?

A pornó épp olyan, mint a valóságshow-k nagy része: nem nézi egyikünk sem, mégis mindannyian tudjuk, kik a szereplői, és nagyjából miről szól, csupán nettó tabu. Ha a pasink „bukik le”, mi, nők többnyire tombolunk, a pasink pedig nem érti, hogy miért, de mindenképp bűntudatot csikarunk ki a másikból. De miért?

Miért fáj nekünk az, ha a pasi egy másik nő látványát élvezi? Megcsalásnak számít a pornó? Egyáltalán… hol kezdődik a megcsalás?

„Segítsd a lebukottakat!”

Érdekes tény, hogy ha a pasink veszi észre, hogy pornót nézünk, nincs cirkusz, vagy legalábbis nem akkora, mint fordítva lenne. A férfiak mérhetően toleránsabbak a témában, mint mi vagyunk, talán még fel is csigázza őket, hogy nyitottak vagyunk a pornóra. Ennek valószínűleg az az egyik oka, hogy

a pornókultúra inkább a férfiak kiszolgálására hivatott.

Azok a képek a legnépszerűbbek, amelyek a pasikat foglalkoztatják inkább: leszbikus szex, hármas szex két nővel, csoportszex. De továbbmegyek, annyira minden férfiközpontú a témában, hogy még a férfiak ábrázolása is feminim a modern pornókultúrában, én legalábbis nemigen látok férfias szereplőket, pedig rendesen kutattam a témában, és pont ezért nem is értem, kik a valódi célcsoport, vagy hogy miért akarnak látens melegeket nevelni a pasijainkból, illetve látens leszbit belőlünk.

Erőszak a pornóban 

Két dolog viszont biztos: a legtöbb pornófilmben benne van az erőszak, ezzel összefüggésben tetten érhető a nők le- és elnyomása, és akkor a

nagy kérdés az, hogy milyen irányban befolyásolja az ember alapvető értékrendszerét, ha rákap a pornóra.

A szexuális kíváncsiságra ad válaszokat, és fejleszti a szexualitást, vagy szimplán olyan irányba navigálja az egyéni, már kész ízlésvilágot, ami aztán nem segíti a párkapcsolatot és a testiséget, sem pedig az egymás iránti tiszteletet?

Csúcsra érni

A pornó mindamellett, hogy erősen addiktív, sokszor semmi köze a valósághoz. Nem reális, de legalább komikus kép, amikor belép a lakásba a vízvezetékszerelő kantáros nadrágban egy giga csavarkulccsal a kezében, és épp egy huszonéves, darázsderekú, nagy mellű, otthon unatkozó, szerelőket bálványozó szexbomba nyit neki ajtót, aki pont nyitott egy kis afférra. De az is szuper kép, amikor egy pasit mutatnak két nővel egyszerre, természetesen jógázva dugnak a leglehetetlenebb pozitúrákban, részben fejen állva, mert, ugye, a Nirvánáig vezető út is pornóval van kikövezve.

Megnézném azt a pasit is, aki úgy képes élvezni a szexet, hogy egyszerre két nővel foglalkozik, és juttatja őket egyszerre úgy a csúcsra, hogy közben ő hal bele a potencianövelők mellékhatásaiba.

Játék!

De mi csigáz fel bennünket igazán? Eljátszani a gondolattal, hogy például többen egyszerre kényeztetjük egymást? Mennyire életszerűek szerinted azok a képek, amelyekben egy csoportos orgia nem a közös fürdéssel kezdődik, egyetlen pasi sem húz óvszert magára, és egyáltalán mennyire reális, hogy bármilyen „agyonhasznált” ágyon fekve képesek lennénk elengedni magunkat, és élvezni, hogy közben mások is néznek minket?

Nem gondolom, hogy pornóval pótolhatjuk az elveszett intimitást, és azt sem, hogy helyes, ha a párkapcsolatból kivont szexet felváltja.

Szerintem a pornó addig nem elítélendő dolog, ameddig a kapcsolatunkat szolgálja, és nem csupán pótcselekvés.

Amíg nem cseréljük le vizualitásban és élményekben egymást a pornóra, addig építi az egységünket. Egy szuper, közös, részben fejben lejátszott játszótér lehet, ami garantálja, hogy ne nyissuk ki azokat a kapukat, amelyekből már nem biztos, hogy van egészséges visszaút.

Te mit gondolsz?

Megyeri Gabriella