Miért éppen Tirana? – Unortodox úti cél télvíz idejére

–

Tirana Albánia fővárosa, Magyarországhoz képest körülbelül annyival fekszik délebbre, mint Nápoly vagy Bari. Tehát enyhe a tél, januárban is találunk gyümölcsöző citrom és narancsfákat. De ami ennél sokkal hangulatosabbá teszi a várost, az az életvitelszerű utcán ücsörgés, ácsorgás, evés, olvasás. A legtöbb vendéglátóhelynek van fedett vagy fedetlen terasza. De aki éppen nincs hipszter kedvében, az nem az újhullámos kávézókban, hanem az utcán fogyasztja el az uzsonnáját. Ez a hatalmas utcai élet teszi a leginkább szerethetővé ezt a várost. Szabó Gábor szintén utcafotós, vele együtt voltam Tiranában, és összegyűjtöttünk tíz olyan szempontot, amit az utazási blogok elfelejtettek közölni velünk, pedig baromi fontosak. 

1. Ne ugorj be a hiéna taxisoknak!

Egy idegen országba érkezve eltart valameddig, amíg fel tudjuk venni a megfelelő fordulatszámot. Tiranában az egyszeri utazó erre lélegzetvételnyi időt sem kap, ahogy átesik a protkolláris útlevél-ellenőrzésen, rögtön fél tucat taxis hiéna ugrik a nyakába fojtogató kitartással ajánlgatva a szolgálatait. Az út hosszú, és még a hivatalos taxitársaságokkal is drága, tehát érdemes mindent elkövetni, hogy felkerüljünk egy városba tartó buszra – mint kiderült, majdnem mindegy, hogy melyikre. Nekünk a reptéri dolgozókat hazaszállító maszek járatra sikerült, és az is oda ment, ahova minden a városban: a főtér melletti buszállomásra.

2. Tedd félre az előítéleteidet!

Aki átesik a reptéri tűzkeresztségen, az már túl van a nehezén. A városban ugyanis mindenki nagyon kedves és segítőkész, bátran lehet fordulni a helyiekhez útbaigazításért, ajánlatokért. Egyáltalán nem biztos, hogy a megfelelő információk birtokában vannak, de amit tudnak, azt egészen biztosan megosztják. Bár majdnem minden beszélgetés azzal kezdődik, hogy megkérdezik, honnan jöttünk. Albánia olyan ország, ahol az, hogy „magyar”, varázsszóként hat. Ha már igazoltuk megfelelő hovatartozásunkat, akkor kapuk nyílnak meg, az információ vírusosan terjed, kapualjtól kapualjig jut a hír az „őrszemeknek” köszönhetően, hogy „tiszták” vagyunk.

3. Beszélgess az utcazenészekkel és az utcai árusokkal!

Bár a legtöbben gyanakvó tekintettel fürkészik, és ellentmondást nem tűrően pattintják le a fotósokat, azért vannak, akik nagyon szívesen mesélnek magukról. Életművészek, bohémek, családfenntartók, útkeresők osztották meg velünk történeteiket, melyek megértéséhez be kellett vetnünk minden angol, német, olasz és activity-tudásunkat, sőt a francia is elkélt volna. Hallottunk rekorddöntő dekabajnokságról, az egész Riviérát bejárt lakóautózásról, idegen országban maradt rokonságról, beteljesületlen magyarországi focistakarrierről, és sok olyan történetről, amelynek csak minden tizedik szavát értettük. A barátság jele – innentől viszont már – a közös szelfizés és a cigi kínálgatása.

4. Vegyél gyümölcsöt!

Olyan mandarinba harapni, amely nem utazott több ezer kilométert, és nem kezelték viasszal vagy kemikáliákkal, mielőtt eljutott a sarki boltig – egyszerűen fenomenális érzés. Lédús, még a levelét is magán hordó mediterrán gyümölcsöket árulnak minden sarkon, az ízorgiára vágyóknak érdemes ezekből vásárolni. Hatalmas árkülönbségre azonban nem kell számítani, az albán főváros árai nagyon hasonlóak a budapestiekhez.

5. Vigyázz a kutyákkal!

Sok a pórázon vezetett vagy parkban futtatott kutya Tiranában, és a legtöbb vendéglátóhely abszolút kutyabarát. A városban kóborló gazdátlan ebekkel nincs semmi probléma, sőt. Úgy tűnik, hogy a városvezetés azt a viszonylag humánus középutat választotta, mely szerint az otthontalan ebeket befogja, megvizsgálja (talán be is oltja), majd sorszámozza, és újra szélnek ereszti. Így nem lelketlen kennelekben sínylődnek a szerencsétlen állatok, hanem a városlakók gondjaira vannak bízva. Egyetlen sovány vagy betegnek tűnő állat sincs a köztereken, sokkal inkább barátságos, szundikáló ebek népesítik be a parkokat. Nem így van ez a városon kívül – az ott élő állatokra sajnos nem ezek jellemzők, hanem a farkastörvények. Sajnos ezt a vadon élő állatok elég agresszív módon adják a felkészületlen kirándulók tudtára.

6. Legyen a zsebedben csoki!

Bár Tirana leginkább egy furcsa olasz város benyomását kelti. plafontól padlóig üvegkirakatokkal, elképesztő ütemű fogyasztással és fejlődéssel, jó ízléssel, és jól öltözött emberekkel, multikulti közösségi terekkel, nemzetközi zenékkel és hatalmas autókkal, azért itt is vannak olyanok, akiknek nehezebb élete. Egy-két kiosztott csoki nem segített a lelkiismeretünkön, de talán több volt, mint a semmi. Építkezési hulladékokból fémeket bontó, szemetet válogató gyerekek és felnőttek is hozzátartoznak a balkáni összképhez.

7. Menj a körúton túlra!

Ahogy az sok nagyvárosra igaz, a belvárost határoló körúton kívülre sétálni a komfortzóna elhagyását is jelenti. Itt mutatja meg magát az a Tirana, amely a képzeletünkben él – nagyváros és falu furcsa elegye. Még inkább gyanakvó arcokkal, felhúzott szemöldökökkel, az általános komfort (világítás, útburkolat, tiszta levegő, stb.) hiányával. Viszont színes portákkal és eredetiséggel.

8. Keress fel minél több parkot!

Valószínűleg  egyszerre töb ok is szerepet játszik abban, miért zajlik az élet legnagyobb része az utcákon a Balkánon. A legtöbbször jó idő van, jó kint lenni a szabadban, és talán nincs akkora szakadék a fent és a lent között – széles a középosztály. Az élet ritmusa is más, van idő elolvasni egy újságot, meginni egy jó kávét… vagy éppen a parkban játszani valamit. Vélhetően munkaképes férfiak és nők, valamint az iskoláskorú gyerekek vannak folyamatosan az utcán, a parkokban, a bárokban – együtt.

9. Piacozz!

Nehéz is lenne elkerülni, hogy ne csöppenjen az ember ebben a városban egy bazárba vagy piacszerű városrészbe, mert természetesen a (szürke?) kereskedelem nagy része is az utcákon zajlik. A bazárokban elképesztő mennyiségű gagyit, hamisítványt és gyér minőségű cuccot lehet kapni. Míg máshol az a jellemző, hogy valaki kitalál valamit, és azt mindenki leutánozza. Majd mindenki kirámolja az utcára a vásárlócsalogató holmikat – sütőt, mosógépet, biciklit, sóskát, lábast, régiséget.

10. Figyeld a falakat!

Egyszerre rendkívül szórakoztató és nagyon elgondolkoztató a tiranai falfirkákat vizsgálni. Döbbenetes mennyiségű önkényuralmi jelkép – és azok megtagadása, diktátorok és diktatúrák szidalmazása, Koszovó elismerésére buzdító rajzok és feliratok váltják a legliberálisabb és leginkább emberbaráti bölcsességeket.

A globalizálódó szellem mutatkozik meg az egész várost felvidító streetart alkotásokban is – a legtöbb trafó helyett valamilyen nemzetközi ikon jön velünk szembe: Homer Simpson, Quentin Tarantino, Mr. Bean, Töki A nagy Lebowskiból. Összességében elmondható, hogy Tirana hatalmas ütemben formálódik, és mint ilyen, bizonyos szempontból veszít, más szempontból nyer. Mindenképpen érdemes meglátogatni most, amíg még ilyen – idegen és ismerős egyszerre.

Fotó: Chripkó Lili, Szabó Gábor