Százból tíz-tizenkét magyart érint

A kevés napfény a szervezetben alacsony szerotonin és magas melatonin-szintet eredményez, ez pedig befolyásolja nemcsak az ember, hanem még bizonyos állatok kedélyállapotát is. Jellemző, hogy a téli fényhiány által okozott állapot a skandináv országokban a lakosság negyedét sújtja, a trópusi országokban viszont ismeretlen jelenség.

Télen lemerül a szervezet energiaszintje, jellemző a fáradékonyság, a nyomott hangulat, a kedvetlenség. Tünet lehet a nyugtalanság, ingerlékenység vagy éppen az érdektelenség és az aluszékonyság is.

Mindezeken felül jelentkezhet étvágytalanság vagy éppen ennek ellenkezője, a falánkság is, amellyel a csökkenő energiaszintünket próbáljuk meg ösztönösen ellensúlyozni.  

A téli depressziónak jó ellenszere a testmozgás. Érdemes minél több időt a szabad levegőn tölteni, akkor is ha hideg van. Sétáljunk, kiránduljunk, korcsolyázzunk, mert a mozgás örömet okoz és hatására endorfin (az egyik „örömhormon” a négy közül) szabadul fel a szervezetben. 

Több, mint szomorúság – és a magyarok az átlag európainál jobban ismerik

Persze, időnként minden ember szomorú. A „természetes” szomorúság a mindennapi, elkerülhetetlen veszteségekkel és a frusztrációval jár együtt.

A depresszió viszont több, mint szomorúság. A depresszió az agy biológiai és vegyi egyensúlyának a zavara.

Ha a szomorúság, a levertség, a kedvetlenség minden ok nélkül jelentkezik, vagy a kialakulásának okához mérten irreálisan erős, ha nem múlik el, vagy újra és újra jelentkezik, akkor valószínűsíthető, hogy depresszióról van szó, bármely időszakban is tör ránk.

Az Eurostat szerint az Európai Unió felnőtt lakosságának 6,8 százaléka tapasztal depressziós tüneteket magán élete során. A magyarok sajnos ennél gyakrabban; a hazánkban élő felnőttek 10,5 százaléka vallotta, hogy tapasztalt már depressziós tüneteket.

Nőknél kétszer olyan gyakori a depresszió előfordulása, mint férfiaknál. Ennek okai feltételezhetően azok a hormonális változások, melyek a menstruációs ciklussal, terhességgel, szüléssel és menopauzával hozhatók kapcsolatba.

Nehéz élethelyzetek is előidézhetik; olyan veszteségek, mint például egy szeretett személy elveszítése, a munkahely megszűnése vagy épp a nyugdíjazás. 

A kezeletlen depresszió hónapokig vagy akár évekig is eltarthat. A megfelelő kezelésben nem részesült depressziós személyek 50-60 százalékánál egy éven belül újabb depressziós epizód fordul elő.

A depresszió kezelésére a tudomány, jelenlegi állás szerint, világszerte a pszichoterápiában és az ezzel párhuzamosan adható (de nem feltétlenül adandó) gyógyszeres kezelésben látja. 

És mi a helyzet, ha nem hatnak a szokásos gyógyszerek?

Noha az Egyesült Államokban 14 millióan szenvednek klinikai depresszió tüneteitől (ez a betegség időszakos, rövid ideig tartó, de súlyos formája), a Medicalexpress brit egészségügyi lap szerint egyharmadukra alig, vagy egyáltalán nem hatnak a szokásos antidepresszáns szerek.

Van azonban egy újfajta gyógyszeres megközelítés („megoldásnak" még korai volna nevezni) is, méghozzá a neuroszteroidok. A neuroszteroidok természetes módon előfordulnak az agyban, és segítenek az agysejtek aktivitásának szabályozásában és modulálásában, de hozzájuk hasonló molekulák a laboratóriumban is előállíthatók. Csakhogy ezek más agyi receptorokat céloznak meg, mint a jelenleg elérhető antidepresszánsok, és úgy tűnik, hogy gyorsabban is enyhítik a tüneteket.

A módszert, hogy a neuroszteroid molekulákat a depresszió kezelésére használják, a St. Louis-beli Washington University Orvostudományi Karán fejlesztették ki.

Hogy működik a depresszió kezelésének új megközelítése?

A kutatás során összesen 89 beteget vizsgáltak meg. Közülük 45 embert véletlenszerűen kiválasztottak, ők a SAGE-217 nevű neuroszteroidot kapták. A csoport másik felét (a maradék 44 embert) inaktív placebóval látták el. A kutatók azt tapasztalták, hogy a vizsgált gyógyszer kevesebb, mint két hét alatt csökkentette az első csoportban a depresszió tüneteit. Az eredményeket nemrég tették közzé a New England Journal of Medicine folyóiratban.

A SAGE-217 annak a koncepciónak a bizonyítéka, hogy elkészülhet egy olyan szájon át szedhető neuroszteroid gyógyszer amely alkalmas a súlyos depresszióban szenvedő férfiak és nők kezelésére.

Ráadásul a gyógyszert a kísérlet folyamán naponta csak egyszer adták be, 20–30 mg-os adagokban, tehát a betegeknek nem kellett naponta több tablettát szedniük, mint más antidepresszánsok esetében.

Hogyan is hatott a gyógyszer a betegekre?

A SAGE-217 interakcióba lépett az agyban lévő gátló GABA receptorokkal (ez egy másik neurotranszmitter, amely minden emlős agyában megtalálható), és fokozta annak tebvékenységét, ami összességében nyugtató hatású. Az antidepresszánsok hatására jellemző álmosság a SAGE-217-et szedő betegek egy részét is érintette, de a kutatók szerint ez nem okozott nagyobb gondot. A depresszióval érintett betegek esetében gyakran fellépnek ugyanis alvási zavarok. A gyógyszer alacsonyabb dózisban enyhítette a depressziót anélkül, hogy a szedálta volna az érintettet. (A szedáció „éber alvást” jelent, enyhén befolyásolt tudatállapotban.)

Ráadásul egy másik, a Sage Therapeutics által kifejlesztett neuroszteroid gyógyszert már klinikai használatra is jóváhagytak az Egyesült Államokban. Sőt, egy intravénás készítmény használatát az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügynökség már márciusban engedélyezte a súlyos szülés utáni depresszióban szenvedő nők kezelésére. 

A depresszió: betegség

Gyógyszerkutatások ide vagy oda, nagyon fontos, hogy

a csökkenő napsütéses órák közepette különösen ne felejtsük el, hogy a depresszió nem egy laza jelzős szerkezet része, hanem egy valós betegség. Amelynek tüneteire oda kell figyelni.

Felejtsük el azt a tévhitet is, hogy a depresszió nem gyógyítható és semmit sem tehetünk ellene. Már a ma ismert kezelési módszerekkel is javítható a betegek 80 százalékának állapota – de ennek az a feltétele, hogy forduljunk szakemberhez. Hozzátartozóként pedig vegyük észre a tüneteket. Különösen, ha arról a korosztályról (60 év felettiek) van szó, akik olyan korban nőttek föl, ahol a lelki betegségekről még beszélni sem illett...

Szegő Miklós