Mindenkinek van egy története. Legalább egy, ami van annyira érdekes, hogy mások is szívesen meghallgatják. Vagy azért, mert van benne valami különleges, vagy épp ellenkezőleg, azért, mert olyan átkozottul jellemző sokunkra. Lehet, hogy tanulságos, lehet, hogy inspiráló, felháborító, izgalmas, vagy egyszerűen csak vicces. Ez itt a te oldalad, oszd meg velünk és a világgal a te történetedet!
Ha az alábbi gombra kattintasz, egy űrlapot találsz, ahol a neved és email címed megadása után rögtön be is írhatod a sztorit, ami velünk is megtörténhet.
Ui. Noha nagyon igyekszünk, de sajnos nem tudjuk megígérni, hogy mindent és azonnal közlünk. Az olvasószerkesztés jogát pedig fenntartjuk. Köszönjük a megértéseteket.
Az élet valamikor úgy hozza, hogy be kell pakolnunk azt a bizonyos koffert, és tovább kell állni. Ez sokszor jelenti a kudarcot, vagy egy szerelem végét, netalán mindkettőt egyszerre. Olvasónk, Radmila külföldi életének a végéről mesél, amely egy nagy szerelmi csalódással ért véget. Mert veled is megtörténhet.
A legboldogabb párkapcsolatot is próbára teheti valami váratlan viszontagság. Például az, amikor egy pár nagyon szeretne gyermeket, látszólag minden rendben is van, de mégsem jön össze. Olvasói történet.
Hú, de jó, amikor nem nekünk kell megzabolázni azt a sok mérget, amit egymásra fröccsentenek olvasók. Még csak azt sem gondoljuk, hogy tudatosan. Nem, az ítélkezés, a megbélyegzés a bőr alól szivárog föl, szinte észrevétlenül. De szerencsére mindig akad egy józan hang... egy másik olvasó.
A nő viszi a vállán a családot, közben mosolyog. De az életben vannak olyan helyzetek is, amikor nem a mosoly a megfelelő reakció, és ha oszlopdiagrammot készítenénk az életünkről, akkor vajon mennyi lenne ennek függvényében a boldog órák száma? Kedves olvasónk, Lilla elmeséli, mert lehet veled is így történik.
Hogyan ér véget egy emberi élet? Ilyen is lehet az öregkor? Minek kell történnie ahhoz, hogy idős korára az ember zártosztályra kerüljön? Olykor az elme a legkönnyebben bomló anyag. Erről mesél nekünk egyik kedves olvasónk, Diána, hiszen bárkivel megtörténhet.
Olvasónk, Nikoletta is aláírta azt a petíciót, amelyet a kórházi körülmények között zajló háborítatlan természetes szülésért indítottak. Ma ebben az élményben a legtöbb magyar nőnek (és gyerekének) nincs része. Veled is megtörténhet, az olvasó ír.
Egyedül sétálsz az utcán. Érzed a hátadra tapadó illetéktelen tekinteteket, aztán hallod a mondatokat. Épp akkor nem jár arrafelé senki más, torkodba gombóc szorul, megpróbálod összehúzni magad, és még egy gombot begombolsz a kabáton. Verbális zaklatás áldozata vagy, mert veled is megtörténhet.
Hogyan csúszik bele egy nő otthon az áldozatszerepbe? Hogyan találja magát egyszercsak az összes házimunka kellős közepén, magányosan, láthatatlanul? Olvasónkat, Nórát az idei Terézanyu pályázatról szóló cikkünk inspirálta. Veled is megtörténhet. De meg ám.