Anyám halálára
Fájdalmas utolsó napok és szívszorító búcsú egy kórház rideg szobájában.
Mindenkinek van egy története. Legalább egy, ami van annyira érdekes, hogy mások is szívesen meghallgatják. Vagy azért, mert van benne valami különleges, vagy épp ellenkezőleg, azért, mert olyan átkozottul jellemző sokunkra. Lehet, hogy tanulságos, lehet, hogy inspiráló, felháborító, izgalmas, vagy egyszerűen csak vicces. Ez itt a te oldalad, oszd meg velünk és a világgal a te történetedet!
Ha az alábbi gombra kattintasz, egy űrlapot találsz, ahol a neved és email címed megadása után rögtön be is írhatod a sztorit, ami velünk is megtörténhet.
Ui. Noha nagyon igyekszünk, de sajnos nem tudjuk megígérni, hogy mindent és azonnal közlünk. Az olvasószerkesztés jogát pedig fenntartjuk. Köszönjük a megértéseteket.
Fájdalmas utolsó napok és szívszorító búcsú egy kórház rideg szobájában.
Kedves védőnők, akik ne adj' isten magatokra ismertek, és talán egy pillanatra el is gondolkodtok, annyit szeretnék még mondani nektek: az anya tudja legjobban, mi kell a gyermekének. A ti szerepetek a támogatás, segítség, megerősítés, nem az elbizonytalanítás.
Minden rosszban van valami jó. Egy egész sorozatnyi rosszban pedig talán egy egész sorozatnyi jó lakik. Zsuzsanna számvetése az ötvenedik születésnapján.
Megtörténik. De nincs minden nap happy end.
Barátnőjének felhőtlen öröme hihetetlenül nehéz dilemma elé állította Viktóriát. Hogyan képes megtalálni magában a düh és a keserűség mellett a pozitív érzéseket a saját tragédiája után?
Mi lesz azokkal, akiknek öngyilkos lett a barátjuk, szerelmük, gyerekük...? Akik egyedül maradnak a gyászukkal, a lelkiismeretükkel, az emlékeikkel, a kérdéseikkel?
Illúzió VS. valóság... Sarolta végleg leszámolt az illúziókkal. Kemény volt az út, de végigment rajta, és még önmagát is túlélte.
Elveszíteni és nyerni. Valakit és valamit. Szívfájdítóan szép írás két nő... barátságáról.