Életem szerelmei, a kisfiús lelkű férfiak
Ó, ti démonaitokkal küzdő férfiak! Hát ki fog benneteket megmenteni?
Mindenkinek van egy története. Legalább egy, ami van annyira érdekes, hogy mások is szívesen meghallgatják. Vagy azért, mert van benne valami különleges, vagy épp ellenkezőleg, azért, mert olyan átkozottul jellemző sokunkra. Lehet, hogy tanulságos, lehet, hogy inspiráló, felháborító, izgalmas, vagy egyszerűen csak vicces. Ez itt a te oldalad, oszd meg velünk és a világgal a te történetedet!
Ha az alábbi gombra kattintasz, egy űrlapot találsz, ahol a neved és email címed megadása után rögtön be is írhatod a sztorit, ami velünk is megtörténhet.
Ui. Noha nagyon igyekszünk, de sajnos nem tudjuk megígérni, hogy mindent és azonnal közlünk. Az olvasószerkesztés jogát pedig fenntartjuk. Köszönjük a megértéseteket.
Ó, ti démonaitokkal küzdő férfiak! Hát ki fog benneteket megmenteni?
Kamaszkor, rendrakás, egyebek…
A szakítás fájdalmas pillanata, amikor rádöbbensz, hogy a másiktól már réges-rég elbúcsúztál. Csak akkor még nem vettétek észre.
Ha valami túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, akkor valószínűleg nem igaz.
Ünnep előtti jelenet a postán.
Egy rettenetes kifejezés, ami újra és újra visszaköszön ebben a vallomásban: „Szégyelltem magam”. Soha, egyetlen gyereknek sem szabadna ilyen körülmények között felnőnie.
„Nézem őt. Várom, hogy mi lesz. Ma mit fog mondani? Szerelmesen néz, fürkészi a tekintetem. Hánynom kell.”
Egyszer is pokoli lehet végignézni, ahogy szép csöndben elszivárog a szülődből az élet. No, de kétszer. Másfél éven belül...