Álomherceg a kalózok fogságában – Kalandom egy Tinder-betyár csapdájában
Ha valami túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, akkor valószínűleg nem igaz.
Mindenkinek van egy története. Legalább egy, ami van annyira érdekes, hogy mások is szívesen meghallgatják. Vagy azért, mert van benne valami különleges, vagy épp ellenkezőleg, azért, mert olyan átkozottul jellemző sokunkra. Lehet, hogy tanulságos, lehet, hogy inspiráló, felháborító, izgalmas, vagy egyszerűen csak vicces. Ez itt a te oldalad, oszd meg velünk és a világgal a te történetedet!
Ha az alábbi gombra kattintasz, egy űrlapot találsz, ahol a neved és email címed megadása után rögtön be is írhatod a sztorit, ami velünk is megtörténhet.
Ui. Noha nagyon igyekszünk, de sajnos nem tudjuk megígérni, hogy mindent és azonnal közlünk. Az olvasószerkesztés jogát pedig fenntartjuk. Köszönjük a megértéseteket.
Ha valami túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, akkor valószínűleg nem igaz.
Ünnep előtti jelenet a postán.
Egy rettenetes kifejezés, ami újra és újra visszaköszön ebben a vallomásban: „Szégyelltem magam”. Soha, egyetlen gyereknek sem szabadna ilyen körülmények között felnőnie.
„Nézem őt. Várom, hogy mi lesz. Ma mit fog mondani? Szerelmesen néz, fürkészi a tekintetem. Hánynom kell.”
Egyszer is pokoli lehet végignézni, ahogy szép csöndben elszivárog a szülődből az élet. No, de kétszer. Másfél éven belül...
Két dolgot mindenképp érdemes hazavinni ebből a történetből: ne guglizd meg a tüneteidet, és ne ülj fel egyetlen egy orvosi szakvéleménynek!
Hideg van, fagypont alatt az éjszaka, sötétek a reggelek. Ez meg itt egy nyári történet, hátha egy kicsit felmelegedünk tőle.
„Minden gyereknek legalább két mentsége van a viselkedésére: az anyja és az apja. Mert a gyermek nem születik gonosznak. Sem rossznak.”