„Ő tiszteli, becsüli a nőket, nemcsak minket, hanem az összeset az egész világon”
Nőnap volt. Vagy valami hasonló.
Mindenkinek van egy története. Legalább egy, ami van annyira érdekes, hogy mások is szívesen meghallgatják. Vagy azért, mert van benne valami különleges, vagy épp ellenkezőleg, azért, mert olyan átkozottul jellemző sokunkra. Lehet, hogy tanulságos, lehet, hogy inspiráló, felháborító, izgalmas, vagy egyszerűen csak vicces. Ez itt a te oldalad, oszd meg velünk és a világgal a te történetedet!
Ha az alábbi gombra kattintasz, egy űrlapot találsz, ahol a neved és email címed megadása után rögtön be is írhatod a sztorit, ami velünk is megtörténhet.
Ui. Noha nagyon igyekszünk, de sajnos nem tudjuk megígérni, hogy mindent és azonnal közlünk. Az olvasószerkesztés jogát pedig fenntartjuk. Köszönjük a megértéseteket.
Nőnap volt. Vagy valami hasonló.
A betegségem nem én vagyok.
Leírni a leírhatatlant.
Megszabadulni a kényszertől nem olyan könnyű – főképp szemben a családi árral.
Mi lett abból a sok szép meséből…
Még mindig nyomasztjuk egymást a megjegyzésekkel, a szurkálódással, a lapos pillantásokkal. Mikor jutunk el oda, hogy mindenkinek joga legyen úgy dönteni, ahogy neki jó? Ugyanis az a jó a családjának is.
„Aztán emlékszem, felébredtem egyszer éjszaka, nagy szaladgálás volt… meg rémület, mert Apuka az árokba hajtott, összetörte a Skodát, és mindenki mindenkit okolt, nagyanyám anyámat, anyám nagyanyámat, csak apukát nem okolta senki. Pedig ivott, és épp a szeretőjéhez ment.”
Tényleg ilyen volna az internetes anyatársadalom? Nocsak!