Autizmus, koronavírus és digitális oktatás? – Így látja a párhuzamokat egy érintett édesanya
Most mindannyian háborús veteránok lettünk, ahol nem opció a kiszállás.
Mindenkinek van egy története. Legalább egy, ami van annyira érdekes, hogy mások is szívesen meghallgatják. Vagy azért, mert van benne valami különleges, vagy épp ellenkezőleg, azért, mert olyan átkozottul jellemző sokunkra. Lehet, hogy tanulságos, lehet, hogy inspiráló, felháborító, izgalmas, vagy egyszerűen csak vicces. Ez itt a te oldalad, oszd meg velünk és a világgal a te történetedet!
Ha az alábbi gombra kattintasz, egy űrlapot találsz, ahol a neved és email címed megadása után rögtön be is írhatod a sztorit, ami velünk is megtörténhet.
Ui. Noha nagyon igyekszünk, de sajnos nem tudjuk megígérni, hogy mindent és azonnal közlünk. Az olvasószerkesztés jogát pedig fenntartjuk. Köszönjük a megértéseteket.
Most mindannyian háborús veteránok lettünk, ahol nem opció a kiszállás.
Az elhanyagolás a korai években iszonyatos károkat okozhat egy kisgyerek lelkében. Egy anya mesél arról, hogyan próbálja megszelídíteni örökbefogadott kisfiát.
Tiszta udvar és rendes lányok a harctér két oldalán.
Feldolgozni a feldolgozhatatlant.
Ismerkedés, randizgatás során mikor kell elmondani, hogy ebből a kapcsolatból valószínűleg soha nem születhet kisbaba? – teszi fel magának a kérdést szerzőnk.
Elég hét év a gyászra? Elég a megbocsátásra?
Várni, minden hónapban csak várni, reménykedni… éveken át.