Mindenkinek van egy története. Legalább egy, ami van annyira érdekes, hogy mások is szívesen meghallgatják. Vagy azért, mert van benne valami különleges, vagy épp ellenkezőleg, azért, mert olyan átkozottul jellemző sokunkra. Lehet, hogy tanulságos, lehet, hogy inspiráló, felháborító, izgalmas, vagy egyszerűen csak vicces. Ez itt a te oldalad, oszd meg velünk és a világgal a te történetedet!
Ha az alábbi gombra kattintasz, egy űrlapot találsz, ahol a neved és email címed megadása után rögtön be is írhatod a sztorit, ami velünk is megtörténhet.
Ui. Noha nagyon igyekszünk, de sajnos nem tudjuk megígérni, hogy mindent és azonnal közlünk. Az olvasószerkesztés jogát pedig fenntartjuk. Köszönjük a megértéseteket.
„Ma már azt is tudom, hogy a depresszió nem lustaság és gyengeség, hanem egy nagyon is logikus túlélési mechanizmus, ami ösztönösen és tudat alatt történik. Így könnyebb visszagondolni azokra az időszakokra az életemben, amiket elpazaroltam arra, hogy »semmit nem csináltam«, mert nagyon is csináltam. Túléltem, kibírtam, felálltam, és továbbmentem.”
Egy nemi erőszak története, az esettől a hosszú éveken át tartó gyötrődésen át a felgyógyulásig. Így tehet tönkre egy embert egy ártatlanul induló délután.
Emlékeztek a mentős írására, akit éjjel egy édesanyához hívtak ki, majd mielőtt elszállította volna a covidos beteget a kórházba, még a másfél éves, megszeppent kislány elhelyezéséről is gondoskodott? Most egy édesanya jelentkezett, aki úgy hiszi, róluk szólt a történet. Elmeséli, mi történt velük azóta. Ahogy azt is, mi az oka, hogy egyedül neveli a kislányát.
Egy anya, aki a válása után külföldre ment dolgozni, hátrahagyva a fiát. FONTOS: mindenképp olvasd el a történetét, mielőtt kommentelsz!
Igaz történet egy anyáról, aki életében először elveszett a gyermeke karjában.
Az anya mindent megbocsátott. Vajon a lánya is így tesz?
Van, hogy egyszer csak elveszíted a mély és pihentető alvásra való képességedet. Mert jön egy szerelem. És aztán soha többé nem tudsz jól aludni, olyan szinten feltölti minden sejtedet az adrenalin.
Hovatartozás. Milyen sokat mondó szó. De talán mégis az a legjobb, ha mindenki maga dönti el, hová akar tartozni. Ha két helyen is dobog a szíve, hiszen az egyik szülője román, a másik magyar, akkor két helyre.