Kegyetlen valóság – ez zajlik egy átmeneti otthonban.

A legtöbben legfeljebb a buszmegállóban vagy a tévében láttak cigányt, mégis azt hiszik, mindent (azaz minden rosszat) tudnak róluk.

Alkohol, fű, keményebb szerek… mindenről tudnak, mindenhez hozzá tudnak jutni, ha van pénzük, és ha akarnak. Nem örülünk neki. De beszélni kell róla.

Fontos tudni, hogy anonim módon is lehet segítséget kérni.

„És tudod, milyen jó, amikor felszáll a köd, és tudod, mit szeretnél és mit nem? Hogy ki tudod mondani: teljesen felesleges sírdogálni amiatt, ami nincs?”

„A jövő mindenkitől rugalmasságot, nyitottságot, alkalmazkodást és változtatni tudást követel majd.”

Olyan jó lenne, ha ezt a beszélgetést minden szülő elolvasná! Mert biztos van olyan, ahol pont ilyen gondolatokkal küzd a gyerek, csak nem meri elmondani.

Dóráéknak még ahhoz is nyolcvan felé kellett szaladgálniuk, hogy legalább egy nyamvadt diagnózist kapjanak a kislányukat illetően. És akkor hol van még az amúgy jó eszű gyerek oktatásának problémája?! Tényleg csak a teljesen problémamentes gyerekekre van felkészülve a rendszer?