„Lehet, nekem van túl sok magabiztos, már-már alfahím típusú barátom, de én még soha egy férfi szájából se hallottam, hogy »Hú, gyerekek, húzzatok már le a strandra, hadd kakiljak egyet nyugodtan, mert addig nem megy, amíg itt vagytok a házban.« Ezzel a szemben a lányok olyan logisztikai hadműveleteket képesek végrehajtani, hogy észrevétlenül, titokban, halkan, a lehető leggyorsabban próbálják meg elvégezni a nagydolgukat, amilyeneket katonai bevetések tervezésénél látni.”

A Másállapotot a Szülészetben!-mozgalom aktivistája, Mátyusné Gálik Zsuzsanna az első, traumatikus szülése után hiába döntötte el, hogy a következőre jobban felkészül, hogy úgy legyen minden, ahogy szeretné, a rendszer így is bedarálta. Bár a nemzetközi szakirodalom is azt mondja, hogy ha bevonják a nőket a döntési folyamatba, akkor a szülésélmény pozitívabb lesz, a szülés kimenetele is kedvezőbb, sok tényező miatt ez itthon gyakran nem tud megvalósulni. A korábbi helyzetet pedig a Covid még inkább megnehezítette. Egykori SzuperWMN-díj jelöltünkkel Chripkó Lili beszélgetett.

Terrorcselekménynek minősül-e, ha valaki egy mozgalom nevében ártatlan embereket mészárol le? A törvény betűje szerint nem feltétlenül. Egy közelmúltbeli angliai eset kapcsán viszont felmerült, hogy mégiscsak érdemes lenne komolyan foglalkozni az incel (azaz: involuntary celibate – nem önkéntes cölibátus) extrém nőgyűlölőivel és erőszakos cselekedeteikkel.

Dermedten nézzük az Afganisztánból érkező képsorokat. Mi lesz most? Mi lesz azokkal, akiknek sikerül kimenekülni a tálibok által visszafoglalt országból… és mi lesz azokkal, akik maradnak? Vendégszerzőnk, Garamvölgyi Flóra írása az újra burka alá kényszerülő afgán nőkről.

„Kim Wall szülei […] visszaemlékeztek arra, mennyit izgultak lányukért, amikor Kolumbiában, Haitin vagy, mondjuk, Észak-Koreában dolgozott. Rémálmaikban sem gondolták volna, hogy éppen a szülővárosától néhány kilométerre lesz egy brutális gyilkosság áldozata, amikor egy dán nemzeti sztárral, egy elismert feltalálóval, egy tervezőzsenivel, egy TED-előadóval találkozik.”

„A napi nyolc-kilenc órás tábori edzések mellett, ha valaki repetát kért az ebédből, büntetésben volt része” – idézi fel egy egykori sportoló gyerekkori edzőtábori élményeit. A jelenség sajnos nem egyedi: a testsúly alapján történő megkülönböztetés az edző, a versenytársak, de időnként a szülők által is, teljesítménytől függetlenül, sokszor kimondatlanul jelen van a sportolók kinevelésében.

Illés Zoltán, a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata és Önkéntes Tűzoltó Egyesület munkatársa elmondja, mit kell tennünk, hogy biztonságban legyenek a gyerekeink (és mi magunk is) a strandon:

„Amúgy azt a jelenséget kevés szakember veszi észre, hogy egy narcisztikus, erőszakos típusú bántalmazó mennyire igyekszik a hatalmát kiterjeszteni a hivatalosan eljáró rendszerre is. Rafinált módszereik közül megemlíthető például a gyengének ítélt hivatalos személy megfélemlítése, személyeskedés, túlzott barátságosság.” Chripkó Lili Proszonyák Idánál járt.