Kinek és miért állt érdekében Hámori Luca és Imane Helif meccse előtt botrányt kirobbantani? Mi köze ennek a sportdiplomáciához és a doppinghoz? Higgadt elemzés két lépés távolságból.

A csalók elleni leghatékonyabb fegyver a tájékozottság – ugyanis amikor már megtörtént a baj, a hatóságok csak nagyon ritkán tudják felgöngyölíteni a szálakat, az esetek többségében a bűnözők nyom nélkül eltűnnek az áldozat pénzével, és senki nem kárpótolja őt a veszteségéért.

Függetlenül a nemi vagy hormonális különbségektől, a színes bőrű nők – és különösen a fekete nők – gyakran szembesülnek olyan sztereotípiákkal, amelyek férfiasnak címkézik őket. Gondoljunk csak Serena Williams vagy a kosárlabdasztár, Brittney Griner pályafutására.

Mi van azokkal a nőkkel, akik egészségi okok miatt, tudatos döntés nyomán, vagy bármilyen más tényező miatt nem vállalnak gyereket? Ők tényleg kevésbé nők, kevésbé jó szakemberek, kevésbé jó emberek, mint családos társaik? Ne lenne teljes az életük, amiért nem teljesítették be a princípiumukat? És akkor mennyit ér a szava a gyermektelen pedagógusnak, orvosnak, ápolónak?

Steven van de Velde különleges bánásmódban részesül: a sportolói falun kívül tartózkodik, és meccsei után kikerülheti a sajtót.

Hámori Luca leendő ellenfele, az algériai Imane Helif, valamint a tajvani Lin Jü‑ting történetében rengeteg a kérdés, de amit biztosan tudni lehet: az ő olimpiai részvételük miatt transz emberek egész közösségeit gyalázni, a szokásos kirekesztő szólamokat fröcsögni egyrészt emberileg elfogadhatatlan, másrészt fogalmilag is rendkívül zavaros.

Till Tamás eltűnésének történetét az egész ország ismeri, huszonnégy év után pedig végre az is kiderülhet, mi történt a kisfiúval.

A romantikus csalók gyakran az áldozat által nem ismert emberek, akik olykor magukat tehetősként bemutatva, házasságkötési szándékkal bukkannak fel. Például orvosnak, diplomatának, hajóskapitánynak adják ki magukat. De árulkodó jel lehet, ha helytelenül fogalmaznak, üzeneteik nehezen érthetők, zavarosak, a beszélgetés folyamán pedig előbb vagy utóbb pedig pénzt kérnek a „választottjuktól”.