A felnőttek közül sokan sajnos a gyereküktől kapják meg először a feltétel nélküli szeretetet. Amivel kifejezetten nehéz okosan bánni.

Érdekes megfigyelés a mediátorok részéről, hogy ebben az elfogadóbb légkörben hányszor csodálkoznak rá az addig egymásnak feszülő emberek, hogy „jé, mennyire értelmes”, vagy „egész jó fej” a másik fél, akit előtte szimplán ellenségnek tekintettek.

„Nagyon makacs vagyok, és azt szeretem, amikor összeér nálam az érzelmi és a racionális oldal. És ha ez megtörténik, akkor nem tudom magam visszafogni, nagy hévvel hadonászok, és hangosan magyarázok hozzá. Meg is szoktam ilyenkor kapni, hogy »Nyugi, nem kell idegesnek lenni.« De én nem ideges vagyok, csak szenvedélyes – hatalmas különbség.”

Igaz történet egy vad kutyáról, akiről már mindenki lemondott, csak a Falkája nem.

Nehéz elhinni, de csinálják.

Ennyire hiszékenyek vagyunk?

Ha egy kisgyereknek két szülője van, a hivatalok hajlamosak elfeledkezni az apukáról. Ha viszont tényleg nincs apuka, akkor egyfolytában őt keresik. Vendégszerzőnk várandósan maradt egyedül, így bőven van tapasztalata arról, hogyan is viszonyul a társadalom az egyedülálló szülőkhöz. SPOILER: Nem jól.

A saját gyereke jövőjével sáfárkodik (igen rosszul és felelőtlenül) az a szülő, aki a gyereke nevében hoz létre közösségi média profilt, majd azon a gyerek tudtával vagy anélkül posztol. És még a jogait is megsérti. Dr. Gyurkó Szilvi fontos olvasói kérdésekre válaszol.