„Arra vonatkozóan nem láttam nemzetközi adatot, hogy a COVID-19-betegek közt milyen arányban vannak hajléktalanok, de egy olyan felmérést igen, amelyből kiderül, hogy négy nyugat-európai országban (Írország, Norvégia, Franciaország, Belgium) az összes koronavírusos haláleset negyvenkilenc–hatvannégy százaléka idősotthonok, ápolási otthonok lakói között történt.”

Érdemes lenne átgondolnunk az igényeinket és a szokásainkat – amíg még önszántunkból megtehetjük.

Az ágyak hatvan százalékát kell felszabadítani. Mi lesz a betegekkel, mi lesz a családokkal?

Mit tanulhatunk egymástól? Hogyan segíthetik át a különféle életkorú családtagok egymást a krízisen? Cikizés és civakodás helyett akár tanulhatnánk is egymástól, veti fel generációkutató szakértőnk:

Érintésmentes koraszülöttek?!

Két hét múlva ilyenkor kb. százezer magyar diák készülődik a matekérettségire (vagy, ha reggel kilenc után olvasod, akkor már ül a padban). Személyesen, az iskolákban, legfeljebb tízesével egy-egy teremben. Ez a döntés született itthon. De vajon hogy oldják meg a záróvizsgákat más országokban? Dr. Gyurkó Szilvi körképe az Egyesült Államoktól Olaszországon át Japánig:

Ha változtatni akarunk, az ítélkezést kell először elengednünk.

„Az biztosan nem jó megoldás, hogy emberek tíz- és százezreit tesszük ki egy életveszélyes betegségnek, aminek jelenleg az egyetlen ellenszere az, ha a minimálisra csökkentjük a szociális érintkezést.”