Legyen ez az év a változásé, amikor megtanulunk másképp, más fejével, érzékenyen, szolidárisan gondolkodni, „csak akkor”-ok, „igen, de”-k és kirekesztés nélkül!
Múlt héten egy érdi tinédzser fiú azt állította a rendőrségen, a barátnőjét két férfi elrabolta, és egy gyárépületben megerőszakolta. A vizsgálat tisztázta, hogy a történet nem igaz. Kiderült, hogy a fiatalok találták ki, kvázi fedősztoriként a saját együttlétükhöz. Ha ritkán is, de előfordul efféle, hamis vádas-megerőszakolós eset is. Mi következik ebből – és mi: NEM?
Nem minden műanyag ördögtől való, csak tudnunk kellene okosan használni őket.
„Mindeközben a szolidaritás, az együttérzés ereje óriási, a segítő szándék pedig tud a végletekig elszánt és önfeláldozó lenni – akárcsak az anyaság vágya. Ezt tükrözi Malinék, és minden asszisztált reprodukciós eljárásban részt vevő, meddőség ellen harcoló pár: milliók története.”
Hogyan lehetséges, hogy egy „sima” hatalommal való visszaélés nálunk nem üti át az ingerküszöböt? Történetek egy budapesti teraszról.
„Nekem olyan haza kell, ahol nem hadoválnak szolgálatról meg diplomáciai karrierről ott, ahol két mappával arrébb testileg-lelkileg megkínzott, megnyomorított gyerekek fotóit tárolják a számítógépen.”
Arra kérünk, hogy előbb olvasd végig a cikket, és csak után formálj véleményt erről a kérdésről. Előre is köszönjük!
Ha egyenlőségre vágytunk, hát íme: a mai férfiakat majdnem ugyanannyira nyomasztják a kinézetükkel kapcsolatos kérdések, mint a nőket, és sokkal több nő él át a férfiakhoz hasonlóan egzisztenciális szorongást, mint korábban. Mi lehet ebből a kiút?