„Az internet népe gyakran meglincsel, a Dunába lőne, erőszakkal ejtene teherbe” – Miért bűn, ha egy nő nem akar gyereket?

–

Ahol a nő méhe politikai termék

Tudatosan gyermektelen nőkről írni nőként és újságíróként is izgalmas kihívás egy olyan országban, ahol nemcsak a foci, de az ítélkezés is nemzeti sport. A mindent jobban tudás, a mások életébe való beleszólás már-már pavlovi reflex.

A „mit-hogyan-és-mikor-kell” nemzete vagyunk. A női test köztulajdon. A nő méhe politikai termék. A gyerekgyártásra buzdítást rendre az arcunkba tolják.

Ismert, nagy hatású művészek beszélnek női princípiumról, kijelölve a nők helyét. Magas közjogi méltóságok sajnálkoznak a 2-es személyi számú képviselők miatt, és azt is megmondják, hány gyerektől és hány unokától számít egy magyar ember magyarnak. És van, aki azt mondja, nem foglalkozik nőügyekkel.

Finoman szólva sem könnyű terep ez azoknak, akik a családról, a magánéletük alakításáról és saját szaporítószerveikről egészen másként gondolkodnak, mint ahogy azt a környezet elvárja. Ebbe a körbe tartoznak azok a nők, akik tudatosan nem vállalnak gyereket.

Stigmát vállal, aki nem szül

De kik ők? Utolsó szemétládák? Önző disznók? Miattuk fogy a magyar? Vagy épp ellenkezőleg: felelősségteljesen gondolkodó emberek, akiket aggodalommal tölt el, hogy hová is szülnének?

Bátor nők, akik felmérik, mivel jár egy gyerek, és köszönik, de nem kérnek belőle? Emberi lények, akik, urambocsá', soha nem vágytak gyerekre? És mit vesznek a nyakukba azzal, hogy nem szülnek?

A miértek, a döntések háttere, az életutak- és helyzetek, a szűkebb és tágabb környezet reakciói érdekeltek. Azt tapasztalom, hogy ez 2020-ban Magyarországon még mindig nem elfogadott dolog, indulatok és sztereotípiák  övezik. Kutatásom és a gyermektelenséget választó nőkkel, valamint párokkal folytatott mélyinterjúim szomorú mérlege azt mutatja, hogy aki nem szül, sokszor stigmát választ magának, amit akár egész életében hordoznia kell. Van, akiről azt híresztelik, gyerekeket áldoz a Sátánnak…

A gyermektelenekre könnyen rásütik az önző bélyeget, egyszersmind infantilizálják őket: nem tekintik érett, felnőtt embernek azt, aki tudatosan gyermek nélkül éli az életét. Pedig a felmérés alapján ezek a nők elégedettek az életükkel, és boldogok, kiegyensúlyozottak gyerek nélkül. Volt, aki ahhoz hasonlította ezt az életformát, mintha megütötte volna a főnyereményt.

Úgy vélik, ha szülnének, kizárólag a társadalmi nyomás miatt tennék, de ahogy egyikük fogalmaz: „Olyan helyre szülessen gyerek, ahol várják. Az én életem nem egy ilyen hely”. Ennek ellenére sok „pánikszülést” látni, főleg a 30 körüli nőknél, akik ebbe menekülnek. Aki kitart a belső iránytűje mellett, nem bánja meg a döntését akkor sem, ha az élete a bántás és diszkrimináció miatt nem csupa móka és kacagás.

„Ki nyitja rád az ajtót öregkorodban?”

Minden második tudatosan gyermektelen nőt ért már valamilyen atrocitás, beszólás, bántás, hátrány a döntése miatt. A több mint 800 visszajelzés alapján összeállítottam egy listát a leggyakrabban előforduló sablonokról – a teljesség igénye nélkül:

• De hát a gyerek az élet értelme!
• Milyen nő vagy te?!

• Azért nincs gyereked, mert senki se akar megb_szni.

• Ki viszi tovább a nevet?
• Ki fog rólad gondoskodni, ha megöregszel?
• Önző vagy.
• Hülye vagy.
• Karrierista pi_a vagy. 
• Éretlen vagy.
• Nem tudsz igazán szeretni.
• A férjedre nem is gondolsz?
• Egyke vagy, így a szüleid nem tudják meg, milyen unokázni.
• Nem tudod, mi az igazi fáradtság, amíg nincs gyereked.
• Miattad fogy a magyar.
• Libsi, Soros-bérenc vagy.
• Ez a természet rendje.
• Biztos impotens a párod.
• Genetikai hulladék vagy.
• Pokolra jutsz.
• Lelki sérült vagy.
• Nagyon meg fogod bánni.
• Majd kinövöd.
• Majd ha megtalálod az igazit.
• Majd benő a fejed lágya.

• Ti csak kivesztek az állami jóból, és nem tesztek bele semmit, ingyenélő szardarabok vagytok.

• Bu_i vagy?
• Már mindenkinek van gyereke a környezetünkben, csak neked nincs. Nem ciki?
• Egy házas nőnek szülnie kell.
• Gyerek kell!
• Te bolond vagy!
• Nem hagysz hátra semmi értékeset.
• Az ilyen embereknek kéne kipusztulniuk.
• Nem lesz teljes az életed.
• Minek még egy macska?
• Menj el pszichiáterhez, mert csak az elmebetegek mondanak ilyet!
• Bezzeg öregkorodban elvárod, hogy kitöröljék a fenekedet mások gyerekei!
• Egyedül fogsz meghalni.

Száműzetésben családon belül

Hogyan is várhatnánk a hatalom és a társadalom részéről megértést, elfogadást, ha a gyermektelenséget vállaló nőket sok esetben a saját családjuk is megveti, kiközösíti pusztán azért, mert nem szállítják az unokákat? Rengeteg szívszorító történettel találkoztam.

Többnyire katasztrofális élmény volt szembesülniük a szülők megsemmisítő reakciójával. Nem értik, sokkolja őket, mindennek elhordják a saját gyerekeiket. „Felnőttként közöltem velük, még mindig nem hiszik el – azóta eltelt 22 év.”

Volt, akit ki akart lakoltatni a családja a gyereket tervező húga érdekében. Egyiküktől a nagyszülei kérdezték meg: „mi mehetett tönkre benned?”

A teljes képhez hozzátartozik, hogy vannak pozitív példák, azaz elfogadó családok is, ahol létezik feltétel nélküli szeretet. De hát, nem az a normális, hogy a szülőnek az a jó, ami a gyerekét boldoggá teszi?

Térítő barátok, CSOK-szellemű haverok

És bár azt gondolnánk, a barátok pont azért barátok, mert úgy szeretik és úgy fogadják el az embert, ahogy van, a kép ebben a vonatkozásban is vegyesen fest. A tudatos gyermektelenség bizony a baráti körben is kicsapja a biztosítékot. Ahogy egy interjúalanyom fogalmaz:

„Nem értették, hogyan lehet ebben ilyen magabiztosnak lenni. Rossz néven veszik, ha visszakérdezek, hogy ők miért akartak gyereket: De hát az természetes! Mindenki akar gyereket!”

Visszatérő elem a személyes történetekben, hogy a családot alapító barátok eltávolodtak a gyerektelenektől. És nem is feltétlenül a gyerek miatt, hanem azért, mert többé nem igényeltek gyerekmentes programokat. Volt, akit gyerekgyűlölőnek, őrültnek neveztek a barátai, sőt, olyan is, akit meg akartak téríteni. Másnál a gyermektelen életforma lett a vízválasztó barát és haver kategória között: „A barátok megértenek, a haverokat meg már rég benyelte a CSOK-szellem, így ők nem.”         

          

Itt élned és halnod kell, avagy kiabáló papok és nullajulik

Ha a tágabb környezetet nézzük, a helyzet ott sem rózsás: szemforgatás, győzködés, pszichés nyomásgyakorlás, szájhúzogatás, döbbenet, csendes elítélés, durva beszólások – ezekkel mind találkoznak a gyerektelen nők, ha felmerül a téma.

„Amikor nem tudnak meggyőzni, jön az önzőnek, semmirekellőnek titulálás, sokan egészen a kiabálásig elmennek, mintha egy rossz gyerek lennék, aki nem hallgat a szép szóra.” Volt, akire egy öreg pap kiabált rá az utcán kutyasétáltatás közben. Vajon miért gondolják, hogy a szaporodás az egyetlen és értelmes dolog az ember életében?

A kellemetlen beszólások a legedzettebb nőket is váratlanul érhetik. Vajon az olvasó hogyan reagálna az alábbi helyzetben, amit egy nő mesélt nekem?

„A szomszéd közölte velem egy hülye parkolóhelyvita kapcsán, hogy nullajuli vagyok, mert olyan száraz a p_nám, hogy nem tudott rajta kijönni a gyerek.”

Gyilkosság a virtuális térben

Az internet korántsem mindig kedves népe megtalálja a tudatosan gyermektelen nőket is: kapják az ívet, főleg ismeretlenektől, rengeteg az ekéző komment, sokan egyenesen a halálukat kívánják. Megkérdőjelezik a nőiségüket és „az a nő, aki nem szül, szemétre való” mondatoktól kezdve minden záporozik rájuk, ami a csövön kifér.

Az egyik válaszadó szerint „Ha az internetes társalgásokat is figyelembe veszem, akkor az emberek szerint kár volt megszületnem, degenerált vagyok, és jobb lenne, ha meghalnék.” A kommentelők gyakran álprofilok mögül lőnek a tőlük eltérő elveket vallókra.

Egy nő így mesélt az online világban szerzett tapasztalatairól: „Az internet népe gyakran meglincsel, felakaszt, a Dunába lőne, erőszakkal ejtene teherbe – és ilyenek nevelnek gyereket!”

Diszkrimináció a munka világában

Úgy tűnik, Magyarországon túl nagy fontosságot kap a gyermek(nem)vállalás témája. A nők méhében való turkálás a munka frontján is megjelenik. Sokakat ufónak néznek, amiért a tudatosan gyermektelen életformát választják. Előfordul a nyílt színi ítélkezés, de az is, hogy a kollégák csak pletykálnak mások életéről, nem mondanak semmit senki szemébe, így egyes helyeken kevésbé is kerül szóba. „Irigyek, mikor a saját gyerekük a fejük tetején ugrál” – ilyen és ehhez hasonló élményeket osztottak meg velem a gyerektelen nők a kollégák reakciója kapcsán.

A munkahelyi előléptetés, kitüntetés a gyerekesekhez került. Gyakori az olyan előnyben részesítés is, hogy a gyerekesek választhatnak dátumot nyaraláskor. „Kifejezett hátrány, hogy míg a gyerekesektől kevesebb járulékot, adót vonnak le, az én fizetésemnek majdnem a felét levonják, pedig ők többet vannak táppénzen. Ja, és azt hiszik, időmilliomos vagyok, mert nem kell gyereket nevelnem” – panaszkodik egy gyereket tudatosan nem vállaló nő.

Az alábbi beszélgetés pedig egy állásinterjún hangzott el: „Mikor akartok gyereket?” Válasz: „Erről nem szeretnék beszélni egyéb, magánjellegű okok miatt.” Erre a munkáltató: „Értem, csak azért kérdeztem, mert nálunk kizáró tényező ezen felelősség önkényes elutasítása.”

Ezek után meglepődünk a következő beszóláson?

„A férfi főnököm szerint valójában akarok gyereket, csak nincs, aki felcsináljon.”

Persze sok múlik azon, mennyire intelligens a céges közeg, mennyire fejlett a munkahelyi kultúra. Volt, aki azt írta, ahol ő dolgozik, tiszteletlenségnek számít ilyen személyes kérdést felhozni.

Másodrendű állampolgárok

A tudatosan gyermektelen nők köztünk járnak: ők is ebben a hazában élnek, dolgoznak, adót fizetnek, és ugyanúgy néznek ki, mint bárki más – csak nem akarnak gyereket. De senkitől nem vesznek el semmit, és nem is bántanak másokat. Nem ritka, hogy mégis céltáblának érzik magukat. Volt, aki úgy fogalmazott: árral szemben úszik. Az állami narratíva rendkívül zavaró a számukra, mert azt sugallja: másodrangú állampolgár az, aki nem szül. 

Ideje lenne leszokni az ítélkezésről

A szülést erőltető megmondóemberek abba nem gondolnak bele, hogy olyan szülőket kívánnak a leendő gyereknek, akik nem vágytak őrá.

Ahogyan az egyik interjúalanyom fogalmazott: „A szülés nem egy mágikus jellemformáló folyamat. Amikor jönnek a kihívások, a rengeteg lemondás, áldozat, olyanok is sokszor elbuknak, akik őszintén vágytak a gyerekre. Hát még azok, akik igazából soha nem akartak, csak beálltak a sorba”.

A gyerektelen nők ezzel szemben őszintén vállalják, hogy nem szeretnék alárendelni magukat egy gyereknek és a vele kapcsolatos kötelezettségeknek. Ha több ember elgondolkodna ezen, és nem stigmatizálnánk ennyire azt a döntést, szinte bizonyosan sokkal többen élhetnék a saját életüket, nem pedig egy mások által elvárt, de valójában boldogtalan életet.

Rácz Laura Rebecca

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images