–

Több mint húsz éve vagyok már szoptatási tanácsadó

Foglalkozom a kapcsolódó ismeretek oktatásával is, ezért biztosan nem meglepő, hogy keresem azokat a módszereket, amelyekkel a humán laktációval kapcsolatos milliónyi érdekes és izgalmas információból a leglényegesebbeket át tudom adni jól megjegyezhető és hasznosítható formában. A kedvencemet most közkinccsé teszem: a szoptatás olyan, mint egy asztal!

Minden mindennel összefügg

Egy asztal attól stabil, hogy sok lábon áll, és mindegyik lába egyforma erősen rögzítve van. Erre az asztalra pakolhatsz bátran, nem fog összeroppanni, felborulni. Ám ha kicsavarod az egyik lábát, mert úgy érzed, útban van, egyszerre csak billegőssé válik az addig szilárdan álló asztalkád…

A szoptatás „lábai” a baba életében betöltött különféle funkciói: táplál, a környezet kihívásaihoz alkalmazkodó, naprakész immunológiai védelmet nyújt, segíti az immunrendszer érését, megnyugtat, megkönnyíti az elalvást, fájdalmat csillapít, szopási igényt elégít ki.

Ha nyugtatócumit adsz, máris kicsavartál egy lábat

Ha korlátozod a szopásidőt, gyakoriságot, és nem engeded mellen elaludni, akkor a többi lábat is szép lassan eltávolítod. Végül nem marad más, csak a tápláló funkció. Ebben az esetben gyakori, hogy a szoptatásnak a kívánatosnál hamarabb vége szakad. Egyébként teljesen normális, hogy a baba különböző életszakaszaiban a szoptatás más-más funkciója kerül előtérbe.

Ami az utolsó kortyig megőrzi a jelentőségét, az az immunológiai védelem. A tejmennyiség csökkenésével az immunanyagok koncentrációja ismét nő.

Ne számolgass!

„Hány percig szophat?” „Mennyit kellene ennie?” „Mindkét mellemből szoptassak?” Talán ezek a leggyakrabban elhangzó kérdések az első napokban, hetekben. Csakhogy az esetek többségében teljesen értelmetlenek. Ha egy szoptatott kisbaba megfelelően gyarapodik, fejlődik, akkor minden további számolgatás felesleges.

A szoptatás eléggé ellenszegül az uniformizálási törekvéseknek. Egyedi összetételű, az anya és a csecsemő összjátékának, személyes és hormonális kommunikációjának az eredménye.

A tejmennyiséget a baba alakítja ki és tartja fenn, mégpedig azon a szinten, ami neki a legmegfelelőbb. A szopott tej mennyisége egyáltalán nincs mindig egyenes arányban a gyarapodás mértékével. Ugyanannak az anyának a különböző gyerekei szoptatásakor más-más lehet a mennyiség, az egyedi összetétel. Vagyis, nyugodj meg, az esetek többségében NEM NEKED kell tejet fakasztanod, ezt megteszi helyetted a kisbabád! Feltéve, ha elegendő lehetőséget kap erre. És ebből rögtön következik is a másik lényeges alapkő:

Együvé tartoztok!

A szoptatás – nem annyira meglepő módon – akkor lehet leginkább zökkenőmentes, ha folyamatosan együtt vagytok a kisbabáddal, méghozzá fizikai közelségben. A gyerekszoba még sokáig felesleges, és csak megnehezíti a kényelmes, könnyen kivitelezhető szoptatást. Egymás közelsége meghatározza a szoptatások gyakoriságát is. Jelenléted, a tej illata, és a kettőtök között zajló kommunikáció – ne csak az összebújásra, a puszikra és a simogatásokra gondolj, hanem arra a biokémiai kommunikációra is, amely a tudatunktól teljesen függetlenül segít finomra hangolni kettőtök összjátékát – eredményezi azt, hogy a baba kellő gyakorisággal jelzi szopási igényét. Röviden: megtanultok érteni egymás nyelvén, mégpedig jóval az első valódi szavak formálódása előtt.

Olyan évmilliók óta megbízhatóan létező csoda ez, amelyhez képest egyszerűen nevetséges próbálkozás megmérni, mennyit szopott a baba, és bármiféle döntést erre alapozni. Felejtsd el! Tudod te ezt enélkül is.

Minek az a bimbóvédő?

Hátravan még valami, ami nagy meglepetést szokott okozni: nevezetesen az, hogy a kisbabák úgy születnek, hogy, hasonlóan más emlőskölykökhöz, tudnak szopni, képesek eljutni a mellekhez, és képesek megfelelően rácsatlakozni. Ennek megfelelően elemi reflexei segítségével az anya testére has a hashoz fektetett egészséges és érett újszülött tud kúszni, fel tudja emelni a fejét 45 fokos szögben, tudja oldalra fordítani, képes jó nagyra nyitni a száját, képes körülnézni, megtalálni a mellbimbót és szopni. Próbáld csak ki: a válladra is tökéletesen rá tudja szívni magát böfiztetés közben, noha ott aztán biztosan nincs mellbimbód.

A cumisüveg-kultúra, amiben élünk hiteti el manapság szinte minden anyával, hogy az ő mellbimbója nem elég jó a szoptatáshoz.

Mi más lehet az oka annak, hogy szinte minden anyával vetetnek egy S-méretűt, ami még a legkisebb mellbimbójú anyukának is kicsi??? Miből gondolja bárki, hogy egy főemlős kölyöknek feltétlenül szüksége van egy szilikon szopókára a sikeres szopáshoz? Logikus ez? Ésszerű ez? A sikeres szoptatáshoz nincs szükség kiálló mellbimbóra, de zavartalan, közvetlen testkontaktusra igen, mégpedig nemcsak öt percig, fél óráig, hanem minél hosszabb ideig megszakítás nélkül. Ne görnyedj szoptatás közben a babára, hanem dőlj hátra, és fektesd magadra!

Miért van olyan sok szoptatási probléma?

A fentiekkel nem arra szerettem volna kilyukadni, hogy szoptatni mindenki játszi könnyedséggel tud. Nem, néha bizony elég keményen meg kell dolgozni a sikerért, néha pedig minden küzdés ellenére sem sikerül úgy, ahogy szeretnéd. Sőt, bizonyos esetekben még a szoptatási tanácsadó sem tudja, mi lehet a sikertelenség oka.

A szoptatási tanácsadás a világon az egyik legizgalmasabb munka, nincs két teljesen egyforma eset, mindig lehet újat tanulni róla – a legtöbbet maguktól az anyáktól. Szóval… nem vagy egyedül, ha küzdelmesnek érzed.

De ha legalább az ebben a cikkben írottakat megérted, elfogadod és alkalmazni tudod, máris hatalmasat léptél előre. Bízz a kisbabádban és magadban is, hogy ketten együtt a lehető legjobbat ki fogjátok hozni a lehetőségeitekből.

 W. Ungváry Renáta

Ha szoptatással kapcsolatos kérdésed van, sok segítőt találsz ITT.