Egy mindenki ellen, mindenki egyért – igaz mese egy kutya és egy egész közösség megmentéséről

–

A közösség ereje

Több szempontból is erősen hat rám  Brúnó kutya és a Klauzál téri közösség – a Facebookon Falka néven futó csoport – története, hiszen nekem is volt pár szép kutyás évem a Kertész utcában élve, amikor a térre naponta háromszor lejártam. Jó hely volt, nagy futtató, helyes emberek, padok, víz és rendszeres takarítás, fertőtlenítés a kutyásoknak leválasztott területen: ritka kincs a belvárosban!

A másik érintettségem viszont sosem járt abban a futtatóban, viszont másikban sem sokat eleinte, hiszen bárhova is vittük, a legtöbbször balhé tört ki körülötte. Ő kezdte, nem vitás, de az sem, hogy a végén mindig ő sérült meg. Gyönyörű, vicces, de néha kemény éveket élünk immár kilenc éve egy extrán domináns kutyával, akivel bár nem keveset foglalkoztunk, a mai napig nagyon meg kell nézni, hogy milyen kutyával ereszthető össze. Főleg nekem.

Hiába jártam vele mindenféle iskolába, nem vagyok elég határozott neki ahhoz, hogy ne akarjon folyton megvédeni.

De már több mint kilenc év után tudjuk, hogy mi ketten mit tudunk kihozni a közös sétákból, összeszoktunk, és vér sem folyik soha… De hát ez a minimum! Emiatt viszont nagyon erősen átérzem egy hasonlóan küzdő páros történetét, és lenyűgöz, amit a körülöttük élő emberek tettek értük.

A Falka

A Klauzál téren van egy fantasztikusan összeszokott kutyasétáltató csapat, amely tavaly nyáron egyszer csak arra ocsúdott, hogy rettegnek a sétáltatástól egyetlen új kutya miatt. Különböző háttérrel, kutyával, szemlélettel rendelkező emberek kutyáznak itt naponta együtt, és sok esetben az egyetlen dolog, ami összeköti őket, az az eb. Ebben a csapatban épp betegeskedő társak kutyáinak a sétáltatását is rendszerint megoldják, amiben tudtak, mindig segítenek egymásnak. A közösségnek már több mint tíz éve volt tagja Vera, és Fülöp nevű kutyája. Fülöp azonban öreg, beteges és szomorkás lett, így Vera úgy döntött, hogy fiatal kutyatárssal próbálja meg felvidítani. A történet ezen a ponton fordult komolyra nemcsak Vera, hanem az egész csapat számára, ugyanis jött a fiatal társ, Brúnó személyében…

Vad a kutya, gyenge a gazdi

Brúnó és Vera egyre kellemetlenebb tagjai lettek a csapatnak, mert ahogy Brúnó növekedett, mind agresszívebb és dominánsabb lett, a gazdája pedig nem tudta őt kezelni. Fogalma sem volt róla, hogy a pórázon kívül mivel tudná a kutyát szabályozni, szocializálni. Persze a pórázvégen feszüléstől Brúnó még indulatosabbá vált, és amikor lekerült róla a kötelék, már csak támadott. Válogatás nélkül. Kutya, ember, mindegy volt neki a célpont. A személyisége egyre kiszámíthatatlanabb lett, és mind többen rettegtek, amikor Brúnó felbukkant.

Aztán jöttek az összeszólalkozások, viták, a tehetetlenség, a menekülés Brúnó elől, hogy a kedvencek testi épségét mentse a többi gazdi.

Nem tudták, mi lehet a megoldás a problémára: sem az egyre kétségbeesettebb Vera, sem a közösség tagjai. Brúnó meg egyre csak tombolt a sok tehetetlen ember és kutya között.

Ha egy gazdi nem tudja, merre, akkor csak az elkobzás lehet a megoldás?

Ekkor a Falka közösség Facebook-oldalán megjelent egy poszt, melyben az egyre jobban aggódó gazdák megosztották félelmeiket és indulataikat, miközben Vera egyre kétségbeesettebben rángatta Brúnót a pórázon. De nemcsak sárdobálás ment, hanem megpróbálták végigvenni a lehetséges megoldásokat is az érintettek. Erre a posztra figyelt fel az EB OVO Egyesület, akik ezután mindenben segítették a közösséget és Verát, illetve szervezték a találkozókat, fuvaroztak orvoshoz, szakértőhöz, azaz mindent megtettek a kutya és gazdája megmentéséért. De ne szaladjunk ennyire előre, mert

ekkor még a helyzet az volt, hogy a csapat tagjai fájó szívvel gondoltak arra a lehetőségre, hogy feljelentsék Verát, és elkoboztassák Brúnót.

De hát így is annyi gazdátlan kutya van, mi lesz Brúnóval, ha elveszik, és mi lesz Verával, aki bár bánni nem tudott a kutyával, de nagyon szerette, és szerencsére szeretheti most is.

Hadművelet

Első lépésként az EB OVO segítségével szerveztek egy találkozót, ahova mindenki elmehetett, aki tenni akart a helyzet megoldásért. A hosszas tanakodásnak, vitának pedig az lett a vége, hogy nincs jó megoldás. Ha viszont nincs jó megoldás, akkor nincs mit tenni, csinálni kellett egyet! Elkészült egy (helyzet)mentési terv. Az események felgyorsultak. Először Verát kellett rábeszélni, hogy részt vegyen a folyamatban, ám ő szerencsére nyitott volt minden olyan megoldásra, amelyben nem veszíti el a kutyáját.

A következő találkozón már ő, és egy szakértő is részt vett, aki ránézett Vera és Brúnó kettősére, diagnosztizálta a helyzetet, és összeállt egy közös, megvalósítandó terv: Brúnót ivartalanítani kell, és egy megfelelő szájkosarat venni számára. Csikós Gábor kutyaegyüttélési tanácsadó pedig felajánlotta, hogy – amennyiben ez a két első lépés nem oldja meg a helyzetet – pár hét bentlakásos terápiával helyre teszi Brúnót, és Vera majd onnan indulva, könnyebben beletanulhat a felelős gazda szerepébe.

Oké, de miből?

Amint kiderült, hogy Vera, a gazdi is együttműködő, van szakmai útja is Brúnó szocializálásának, már „csak” a pénzügyi hátteret kellett valahogy megoldani. Vera anyagi helyzete cseppet sem rózsásnak mondható, így a csoport a közös finanszírozás mellett döntött. Gyűjtést indítottak a Falka tagjai között, amire hatalmas meglepetésre rengeteg ember jelentkezett, így végül tetemes összeg gyűlt össze a terv segítésére. (Kiderült, hogy végül szükség is volt erre a nagy összegre.)

Sajnos Brúnó ivartalanítása után, a hormonok kiürülési idejének elteltével sem szűntek meg a problémák, így az eb a kutyaszakértőhöz került bentlakásra.

Két hét nem bizonyult elegendőnek az állapot stabilizálására, így a „kis vad”  több mint egy hónapig maradt Gábornál, aki ezek után Verával is elkezdett folyamatosan foglalkozni. Megmutatta, hogyan tud igazi, döntésképes, határozott gazdája lenni a kutyájának, akinél ebben a helyzetben már nem az a relé kapcsol be, hogy mindenáron megvédje Verát, illetve az agresszióját másokon töltse ki. És ez végre, szépen lassan hatni kezdett…

Visszatérés – a terápia sikere

Amikor újra felbukkant a futtatóban Vera és Brúnó, mindenkinek összeszorult a gyomra. Vajon hogy áll a folyamat, mi lesz most, mi lesz, ha mégsem volt sikeres a terápia, mikor jön el a pont, amikor esetleg az lesz a feladatuk, hogy Verát az elengedésben támogassák? Mindenki felkészült a lehető legrosszabbra is, de szerencsére elképesztő meglepetés érte őket. Ég és föld volt a különbség! Egyszerűen nem lehet rájuk ismerni: azóta rendszeresen tudnak újra járni a futtatóba, Brúnó nem kapja szét a társait, és az emberek már meg is merik simogatni. Kedves, együttműködő kutyává vált, aki boldogan él együtt a városi dzsungelben Verával.

A kutyás közösségnek egyenrangú tagjai lettek, és bár még mindig nem könnyű a kapcsolat, de már biztonságos és egészséges is.

A bentalkásos hónap után Gábor felajánlotta, hogy Vera csatlakozhat hozzá a Hajógyári szigeten hetente, így rendszeresen tud visszajelzést adni arra, hogy jó úton haladnak-e. És haladnak… Lépésről lépesre, de haladnak.

Hát, egy valós mesében így lehet megmenteni egyszerre több lelket is: emberét, kutyáét egyaránt. Az emberség és a közösség ereje utat tud magának törni, nincs lehetetlen! Jó dolog hinni újra és újra az emberekben. Na meg a kutyákban is, akik nélkül olyan szomorú tud lenni az élet.

Marossy Kriszta

A képek a szerző tulajdonában vannak