„Most akkor befejezzük ezt a terhességet” – Egy vetélés története (Olvasói levél)
Kommentár nélkül.
Hadd meséljem el nektek egy „szivárványanyuka” vívódásait, mert nekem is sokat segített mások történeteit olvasni. Aki esetleg hasonló cipőben jár, talán így láthatja, hogy nincs egyedül a félelmeivel.
Tragédia, üresség, feldolgozás. A magzatukat elvesztő nők sokszor egyedül maradnak a fájdalommal, a szégyenérzettel, az önváddal. Hogyan lehet valamelyest megkönnyíteni ezt a folyamatot?
„Az idei anyák napja nekem arról szól, hogy fizikailag elveszítettem az első gyermekemet, de most először látom életemben igazán, mennyire fantasztikusak a szüleim. Még csak nem is hétköznapi hősöknek érzem őket, szerintem messze túlszárnyalnak mindent, ami hétköznapi." – Olvasnivaló anyák napja előestéjére...
Sorstársainak és azok családtagjainak, valamint barátainak próbál segíteni olvasónk, Zsuzska, aki nemrég megosztotta velünk a saját történetét. Cikke a vetélése óta elmúlt két hónap tapasztalatai alapján íródott. És minden szava kincs.
Olvasónk, Zsuzska írása kisbabája elvesztéséről egyszerre szembenézés és kiáltás a sorstársaknak. Azt üzeni: nem vagytok egyedül, szabad, sőt, kell beszélni arról, ami veletek történt! Finomkodás nélkül és nyíltan. Ez a beszámoló az írás első része. Ma este olvashatjátok nálunk Zsuzska arra vonatkozó tanácsait, hogy mi az, amivel leginkább segítheti a környezete a hasonló helyzetben lévő nőket.