Címke: vetélés

Még hogy a cukor az élet?! Beszéljünk az inzulinrezisztenciáról, mert sokkal többeket érint, mint ahányan tudnak róla.

Az utóbbi időben egyre többet beszélünk a vetélésről, a halva született vagy korán elhunyt kisbabákról. Ez nagyon fontos, mert az érintettek érzik: nincsenek egyedül. A következő lépés az lehet, hogy közösségként sajátítjuk el a gyászolók támogatásának lehető legjobb módjait.

Nagy adománya az életnek, hogy az ember nem tudja, mi vár rá. Sok mindent képesek vagyunk így kibírni, mindig azt gondolva, hogy ennél már nem lehet nehezebb.

Merhet az ember hinni? – kérdezi olvasónk.

„Visszamész a munkahelyedre a küret után, és rossz megmondani, miért voltál betegszabadságon, mi volt a bajod. Inkább azt mondod, lázas voltál” – meséli Czakó Zsófia, a Szívhang című regény szerzője, akivel a tapasztalataink között tátongó szakadékokról és a hídépítés lehetőségeiről is beszélgetett Milanovich Domi.

„Hallgatom őt, és azt kérdezem, van-e magyarázat arra, ami vele történt. Hogy turistaként elutazott Dominikára, és már az első este beleszeretett egy fiatal helyi fiúba, aki a szállodában dolgozott. Miként történhetett meg, hogy egy háromdiplomás, európai nő elveszítse a fejét? Mármint ennyire, hogy haza sem jött a nyaralásból.”

„Tudom, hogy a szülés fájdalommal jár, de alapesetben a végén ott van a boldogság… Egy anyának, aki a halott babáját próbálja világra hozni, mi a jutalma? Hogy nem darabokban szedik ki a gyerekét?”

Öt várandósságból egy vetéléssel végződik. Gyakori trauma, mégis alig-alig merünk beszélni róla, mintha bárkinek is a hibája, szégyene volna (NEM AZ!), és az érintettek sokszor magukat okolják a történtekért. Riportunk főszereplői e káros tabusítás ellen dolgoznak, és mert a férfi orvos, a gyakorlatban is igyekszik segíteni azokon a párokon, akik hasonló helyzetbe kerültek, mint ők a felségével korábban.

„Ma már azt is tudom, hogy a depresszió nem lustaság és gyengeség, hanem egy nagyon is logikus túlélési mechanizmus, ami ösztönösen és tudat alatt történik. Így könnyebb visszagondolni azokra az időszakokra az életemben, amiket elpazaroltam arra, hogy »semmit nem csináltam«, mert nagyon is csináltam. Túléltem, kibírtam, felálltam, és továbbmentem.”

Sajnos nagyon sok pár egy veszteségélménnyel indul el a családdá válás amúgy sem könnyű útján. De hogyan viszonyulnak a vetéléshez az apák, akik a fizikai részét nem élik meg, „csak” a lelkit? Egy érintett apa és szakértők mondják el.