Meddőség – „A pecsét, amit millió forró fürdő vagy jéghideg zuhany sem mos le rólam”
Várni, minden hónapban csak várni, reménykedni… éveken át.
Várni, minden hónapban csak várni, reménykedni… éveken át.
Szívfájdalom. A legtöményebb fajtából.
A vetélés traumája…
Becslések szerint a várandósságok egynegyede spontán vetéléssel végződik az első trimeszterben – és legtöbbször nem sikerül felderíteni az okot. Mégsem beszélünk róla eleget.
Ne féljetek megkérdezni, hogy fáj-e!
Hadd meséljem el nektek egy „szivárványanyuka” vívódásait, mert nekem is sokat segített mások történeteit olvasni. Aki esetleg hasonló cipőben jár, talán így láthatja, hogy nincs egyedül a félelmeivel.
Tragédia, üresség, feldolgozás. A magzatukat elvesztő nők sokszor egyedül maradnak a fájdalommal, a szégyenérzettel, az önváddal. Hogyan lehet valamelyest megkönnyíteni ezt a folyamatot?
„Az idei anyák napja nekem arról szól, hogy fizikailag elveszítettem az első gyermekemet, de most először látom életemben igazán, mennyire fantasztikusak a szüleim. Még csak nem is hétköznapi hősöknek érzem őket, szerintem messze túlszárnyalnak mindent, ami hétköznapi." – Olvasnivaló anyák napja előestéjére...