Elképesztő a tanárhiány, egyre kibírhatatlanabb a légkör minden tantestületben, miközben a gyerekek szinte teljesen elvesztek a politikai csatatérré változtatott iskolákban. Kiáltvány a pedagógusok világnapja előtt Balatoni Józseftől.
Az oktatási rendszer semmit sem változott az elmúlt évtizedekben. Ezen nevetünk, emiatt rándul görcsbe a gyomrunk a film láttán. Humor+terror, ez a Fekete pont.
„Igen, ott is vannak gondok, de meg akarják oldani őket, pénzt, paripát nem sajnálva, míg nálunk a pénz máshol és másnál van, a paripának pedig csak egy bizonyos szervét kapják meg a pedagógusok.” Jocó bácsi a finn iskolarendszerről írt.
A magyar oktatási rendszer nemzetközi összevetésben is alulteljesít – a jelen problémáiról és a jövő kérdéseiről egy érdekes konferencián beszélgettek szakemberek:
Az oktatás a világon szinte mindenhol válságban van. Azzal jársz a legjobban, ha elengeded az „ideális iskola” illúzióját – írja szerzőnk.
Csak a tavalyi évben több mint ezerháromszáz új magyar diákot írattak be osztrák intézményekbe. De vajon hogyan néz ez ki a gyakorlatban? Egy érintett édesanya elmesélte nekünk, miért is költöztek az osztrák határhoz.
Mi a jobb a gyereknek? Ha burokban élhet, ameddig csak lehet (akár 18 éves koráig), vagy az, ha korábban szembesül a valósággal, és ki kell fejlesztenie a megküzdési technikáit? Ebben a dilemmában őrlődik vendégszerzőnk, a középiskolai felvételik utolsó döntési pillanatában.
„Arcodon a ragyogó mosoly, a lelked meg szétzuhan összeroppanva és meggyalázva…”
„Élethosszig tartó emberképzés a tanári lét, méghozzá olyan, ahol magamat kell képeznem. Elképesztő meló ez, jókora árat fizetek ezért a tréningért” – mondja állandó szerzőnk, Kökéndy Ákos, akinek mégis megéri minden erőfeszítést megtenni ezért a hivatásért. Mert hisz benne, mert szereti. Mert ez küldetés.
„Lehet, hogy szülőként nincsen mindenre rálátásunk, de azt tudjuk, hogy a problémák megoldásához nekünk is tennünk kell” – írja egy olvasónk, aki szeretné, ha a szülők véleménye is megjelenne a tanársztrájk kapcsán.