Vegyük például az edzőtermi szelfiket. Ha egy férfi félmeztelenül flexel, az teljesen oké. Sőt, gyakorlatilag a teljesítményéről számol be, elismerésre méltó. Amikor azonban egy nő posztol egy képet magáról, amelyen nyári ruhában – ne adj’ isten, fürdőruhában – élvezi a nyaralását, akkor egyértelműen henceg. És szinte könyörög a dick picekért.
Zavaróan hosszú az LMBTQ betűszó? Kanicsár Ádám András szerint ideje belegondolni, mennyire zavaró lehet az, ha a létezésünk miatt a társadalom perifériájára szorulunk. De valóban túlzás a betűszó egyre növekvő betűhalmaza, vagy egyszerű tiszteletadás?
„Nem érzek semmilyen közösséget. A közösségem, a környezetem, amit megteremtek, független attól, hogy meleg vagyok” – mondja egy vidéken élő LMBTQ-ember, amihez sokan teszik hozzá: mindemellett még bujkálniuk és titkolózniuk is kell, párt találni pedig így… hát, finoman szólva is kihívás.
A forróság egyrészt súlyosbíthatja a már meglévő mentális problémákat, másrészt relatíve panaszmentes embereknél is zavart okozhat.
Ki csinál meleget a kihűlt lakásba és ki varázsol fényt a sötétségbe?
„Büszkének lenni nem azt jelenti, hogy fellengzősek vagyunk, vagy azt hisszük, jobbak vagyunk másoknál, hanem azt, hogy büszkén bevállaljuk mindazt, amit érzünk…”
„Utána jött a bűntudat. Becsapom magam, hazudok magamnak, nem az én életemet élem. Ráadásul hazudok neki. Elveszem tőle az éveket, hogy boldog kapcsolatban élhessen és családot alapítson. Szemét vagyok. Vele és magammal is.”
Szexszimbólumból jogvédő, aki a dobogó legmagasabb fokáról szállt alá a pokolba.
Te melyik csapatot erősíted?
Nehéz elhinni, de csinálják.