Milyen lélektani sajátosságok jellemzik az óvodás korosztályt? Hogyan igazodjunk el szülőként abban, hogy mire van, és mire nincs szüksége a gyerekünknek? Ha foglalkozást választunk, mire figyeljünk oda? Sándorfi Réka pszichológussal, szenzoros integrációs terapeutával beszélgetett Kőrizs Kata.
Cseppet sem unalmas írás az unalomról, ami komoly veszélyeket is rejthet magában – már az unalom, nem a cikk:
Évről évre dráguló táborok, véges szabadság, túl sok ló és kevés fenék azoknak a szerencséseknek, akik egyáltalán lehetnek home office-ban – éljeeeeen, mindjárt itt a vakáció!
„Ha egy színház unalmas, az rosszabb, mintha rossz lenne” – írja szerzőnk, aki eltöprengett e kínzó helyzeten.
A világból ki lehet kergetni a semmittevéssel? Nem bírod elviselni az unalmas embereket? És mi van, ha téged tartanak annak?
Milyen, ha valaki boreouttól szenved? Nem talál semmilyen kihívást a munkájában, úgy éli meg, hogy nem tud fejlődni az adott pozícióban, egész egyszerűen azt érzi, nincs értelme, célja a munkavégzésének.
A tudatos jelenléttel kapcsolatos szemléletmódok is picit rákoppintanak az orrunkra, ha épp nem vagyunk képesek megtalálni a „jelenben a csodát”, amiért hálásak lehetünk. Márpedig egyre több szakember mondja: minden unatkozással töltött perc egy lehetőség arra, hogy felfedezzünk valami remek dolgot, hogy a kreativitásunk felülkerekedjen az apátián, amikor épp nincs kedvünk semmihez igazán.
Itt az idő arra, hogy újra nekifussunk azoknak a nagy klasszikusoknak, amiket azelőtt – amikor kötelező, vagy legalább ajánlott irodalom volt – nem tudtunk végig olvasni. Hátha most, nem igaz?
Edith Eva Eger magyar származású holokauszttúlélő írta A döntés című könyvében, hogy a haláltáborban döbbent rá, mennyit számít a figyelem fókusza: „Van döntési lehetőségünk: dönthetünk úgy, hogy arra figyelünk oda, amit elveszítettünk, vagy pedig arra, amink még megvan”. Hogyan kamatoztathatjuk ezt a tanítást a hétköznapokban? Erről írt Baló Sára.
Tippek és jól bevett gyakorlatok Both Gabiék háza tájáról.