Egy sima, egyszerű egészségügyi szűrésnek indult, azonban egy kislány számára mégis napokig tartó szekírozássá, kellemetlen élménnyé fajult a közös iskolaorvosi vizsgálat. Miért vagyunk ennyire vakok a gyerekek személyiségi jogaira?
Egy anyuka első ránézésre, nekifutásból felháborodott egy kamasz fiú kinézetén, olyannyira, hogy savazós nyílt levelet írt az illetőnek, gyors végkövetkeztetéseket levonva a ruházata alapján. Mi viszont azt mondjuk: ÁCSI! Ne ítélj olyan elhamarkodottan.
Az önkéntes munka szuper dolog, de gondolni kell azokra is, akiken segítesz. Főleg egy gyerekotthonban, ahol lelkileg sérült gyerekek vannak. Vajon milyen állapotokat, milyen érzelmeket hagysz ott, miután dolgod végeztével távoztál?
A pszichológus szerint teljesen elvesztettük a kapcsolatunkat az „itt és most"-tal. És ebbe sokszor belebetegszünk - mi is, és tünethordozóként a gyerekeink is. Pedig a megoldás nem olyan nagyon bonyolult... Interjú a szakemberrel.
Nem volt könnyű az idei tanév. De ez a cikk most nem arról szól, hogy mi mindennel van baj, hogy mi minden NINCS. Hanem arról, ami VAN, de legalábbis LEHETNE, akár minden iskolában. Mutatunk hat olyan sulit, ahol nem félnek a gyerekek kreativitásától. Sőt.
Kemény a cím? Az. Mert a helyzet is kemény. Legutóbb (néhány hete) Gyöngyösön halt meg egy gyerek, mert a szülei a gyanú szerint halálra éheztették... Nem ez az első, és félő, hogy nem is az utolsó halállal végződő gyermekbántalmazási eset. Miért? Dr. Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakember is ezt kérdezi.
„Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni... majd az unokáknak, mikor körbeállnak. Mikor körbeállnak, az ágyadon ugrálnak, kezdjetek el élni, hogy legyen, mit mesélni." Anna and the Barbies, Márti dala. Nekünk ez pörgött a fejünkben, miközben ezt az írást olvastuk... szerintetek miért?
Josephine Bakerről a legtöbb embernek csak a banánszoknyás, csokibarna táncosnő képe ugrik be. Pedig jóval több volt, mint a színpadon bemutatott könnyűvérű nőcske: kém, múzsa, polgárjogi aktivista és hatalmas szívű pótanya.
Ne áruljátok el a Borcsának, de csak azért tartjuk itt a WMN-nél, hogy etessen bennünket... ha kíváncsiak vagytok rá, hogy miért szeretjük, amikor ő főz az irodában, akkor olvassátok el és nézzétek meg ezt a cikket.
Ó, IÓ, CIÓ, ÁCIÓ, KÁCIÓ, AKÁCIÓ, VAKÁCIÓ! Szerinted ki az, aki a gyerekeknél is jobban várja a tanév végét?