Címke: vendéglátás

D. Tóth Kriszta nem csak „vendéglátós” családban nőtt fel, ma már maga is tapasztalt vendéglátó. Tíz pontjából kiderül, hogyan készülj, ha véletlenül téged is meghív az otthonába.

Nehéz kérdés, hogy mit várhatunk el a felszolgálótól. Akkor is mosolyognia kell, ha válságban van a párkapcsolata, beteg az anyja, vagy egyszerűen csak rossz napja van? Lehetséges, hogy itt az ideje változtatni ezen a régi, berozsdásodott felfogáson? Ugyanakkor a mérleg másik serpenyőjében is súlyos kérdések vannak. Milyen elvárásaink lehetnek a pénzünkért? Miért szólhatunk? Bunkóságnak számít, ha jelezzük, hogy elégedetlenek vagyunk?

Patyolattiszta lakás, gyöngyöző húsleves, sültek, pogácsa… Biztos, hogy ezek a legfontosabb kellékei a vendégek méltó fogadásának? Ma van Mártának és Máriának, Jézus vendéglátóinak az ünnepe, aminek apropóján Luzsányi Miklya Mónika eltöprengett, milyen aktuális üzenete van számunkra a történetüknek:

Ismerjétek meg a világ egyik leghíresebb séfjét, aki pár nappal ezelőtt az Oscar-vacsorát készítette el, most pedig Fiala Borcsának adott interjút:

Amikor az érkezésed után pillanatokban kiderül, hogy finoman szólva rosszul választottál szállást. Mégis maradsz.

Hogy miben hasonlít az ember a macskára Steiner Kristóf szerint? Ehhez végig kell olvasnotok, hány vendég fordult meg náluk Agios Georgios falucskában (eláruljuk: nem kevés), és hogyan telt velük az idei nyár… aztán a végén majd kiderül.

Egyelőre nem fogadhatnak vendégeket az éttermek, kávézók, kocsmák, cukrászdák. Vendéglátósokkal beszélgettünk arról, hogyan érintette őket az első után a második hullám, milyen alternatív megoldásokkal próbálják felszínen tartani a vállalkozásukat, és hogy meddig tudnak kitartani a jelenlegi helyzetben.

Doffek Gábor, aki a vendéglátóiparban dolgozik, novemberben még arról írt, érti a korlátozásokat, elfogadja őket, és ugrásra készen várja a lehetőségeket a többi szakmabelivel együtt. Mostanra viszont elfogyott minden: a türelem, a pénz, de még a remény a túlélésre is. És itt most nem a flancos éttermekről van szó, hanem azokról a vendéglőkről és büfékről, ahová mindannyian eljártunk a családdal, a barátokkal.

„Mi nem szoktunk feleslegesek lenni, mi nem szoktunk tétlenül állni, nemhogy ülni, mi nem szoktuk keresgélni a feladatot” – írja egyik állandó szerzőnk, Doffek Gábor, aki főállásban rendezvényszervező. Úgyhogy a saját bőrén érzi a mostani helyzet semmihez sem fogható, frusztráló fájdalmát.

Három történet arról, hogyan érdemes vendéget fogadni, egymásra figyelni, fontos dolgokra ráébredni.