A társkereső appok mögött sikeres üzleti vállalkozások állnak, amelyek népszerűségük érdekében kihasználják a társkeresőket: például úgy, hogy az emberi psziché működését ismerve tudatosan függővé teszik őket, akárcsak a nyerőgépek a játékosokat, vagy a közösségi média a felhasználókat. És az sem egyértelmű, hogy támogatják-e valóban a társtalálást.
Vajon mi a könnyebb: elfogadni, hogy talán nem lesz többé párkapcsolatunk, pedig vágyunk rá, és felhagyni az ismerkedéssel, vagy megtalálni azt az embert, akit nemcsak szeretni tudunk és viszontszeret minket, de a harmonikus együttlét is lehetséges vele? Vannak, akik inkább az első opciót választják, azaz lemondanak a társkeresésről.
A randizás drága, időben, pénzben egyaránt. A felmérések szerint az ismerkedős időszakban heti minimum 6 órába és 60 ezer forintba kerül.
Az ismerkedés modern kori, mára szinte megkerülhetetlen, legelterjedtebb módja az online randizás. Én még nem találkoztam emberrel, aki szeretné, viszont mégis a legtöbb egyedülálló használja ezeket az alkalmazásokat – többnyire kényszerből. De hogyan változtatták meg az ismerkedés és a párkapcsolatok dinamikáját a társkereső appok?
Amellett, hogy a randiappok a személytelen hook-up kultúrát népszerűsítik, normalizálták a ghostolást és roncsolják az önbizalmunkat, szándékosan függőségbe taszítják a felhasználóikat.
Mennyi időt szánsz egy randira? Egy teljes vacsorát? Esetleg egy mozit, utána meg egy jó beszélgetést? Vagy szimplán egy ebédszünetet? Egy tanulmány szerint a Z generáció tagjai az utóbbira esküsznek.
A jó hír: itt nem kell megvárni, amíg a kinézett fél válaszol és párba állhattok. A rossz hír: ugyanez.
A randiappokon található embereknek mindössze 4,16 százaléka keres valódi, elkötelezett szerelmet. Hogy miért? Mert java részük házasságban él. Meghökkentő adatok és tapasztalások cikkünk szerzőjétől:
Szerintetek létezik első látásra Tinder-szerelem?
Bár általánosítani nem érdemes, Z. Kocsis Blanka azt állítja, mostanra már egész ügyes természetbúvára lett az online randiappoknak