Címke: öregedés

„Nincs több időm a megátalkodott ítélkezésre és kárhoztatásra. Nincs időm a folyamatos hibáztatás ördögi körére. Csinálják ezt mások. Nekem gyomrom sincs hozzá, nem csak időm. Az élet túl rövid ahhoz, hogy ne csodálattal tekintsünk rá” – mondja a művész, aki már annyi mindent élt túl (apja korai halálát, heroinfüggőséget, majd két fia váratlan halálát), hogy mindenképp érdemes meghallgatni a gondolatait.

A hormonjaink mellett gyakran a hangulatunk, a betegségeink, és a fejlődési folyamataink is körkörösen változnak. Érdemes megismerni ezeket a mintázatokat, hogy fel tudj készülni a nehéz helyzetekre.

Ami a bőrünknek a naptej vagy az arckrém, az lehet az agyunknak a:

Gertrúd úgy döntött, hogy megmutatja a mellét.

El kellene kezdeni az élet szerethető részeként tekinteni az időskorra, az ugyanis magával hozhatja az elfogadást és a megbocsátást is önmagunkkal szemben. A szerethető öregedéshez azonban elengedhetetlen az önismeret, a megdolgozott életút. De hogyan lehetséges olyan időskorba lépni, amiben nem a veszteségeinket siratjuk? Többek közt ez is kiderül a Beszélnünk kell! legújabb epizódjából. Tartsatok velünk!

Egyszer eljön a pont, amikor a „mai fiatalok” kifejezés alatt már nem magunkat értjük – az Y generációsok számára ilyen volt, amikor Macaulay Culkin betöltötte a negyvenet. De az is, amikor ráeszméltünk, hogy ma már vannak olyan felnőtt emberek, akik (velünk ellentétben), életükben nem írtak CD-t.

Ha a Kim-jelenséget kortünetként kezeljük, akkor teljesen más megvilágításba kerül a legutóbbi agymenése is.

Egy podcastot ajánlunk figyelmetekbe, amely azt boncolgatja, milyen értékekkel kell bírnia az embernek ahhoz, hogy inspiráljon másokat:

Fiala Borcsa önjelölt korpozitív és hurráoptimista mesél arról, miért kell magasról tojni az öregedésre a hosszú távú fiatalság reményében:

Bár a társadalom azt sulykolja belénk, egy idő után túl öregek vagyunk a karrierváltáshoz, a kapcsolataink rendezéséhez vagy az önismeret megkezdéséhez, sosincs késő ahhoz, hogy higgyünk, szeressünk, változzunk. Ehhez olyan kiváló könyvek nyújthatnak kapaszkodókat, mint Tisza Kata: Egyedül – A szerethető öregedés felé című új esszéregénye. Interjú.