Címke: Erdély

Egy áruházba besétálva ma már bárki vásárolhat Barcelonában tervezett, Kínában gyártott hímeskabátokat, amelyek egy szót sem ejtenek forrásukról, a kalotaszegi motívumkincsről. És ez nagyon szomorú, mert közben az igazi örökösök, akik örömöt és bánatot egyaránt belevarrnak a ruhadarabokba, a feledés homályába veszhetnek.

Noha a gyerekkorom őszeinek zakuszkaillatuk van, bármennyire keresem is Budapesten, nem találom a jól ismert füstös évszakot. A vinettás, a paprikás, a paradicsomos, a hagymás őszt. Semmi hazai nincs a levegőben, így már-már beletörődöm, hogy idén bizony zakuszka nélkül maradok. Aztán gondolok egy nagyot.

Ez nem egy szokványos interjú. Havas Juli nem az orvos-író, én nem az újságíró, hanem egy kicsit mindketten ugyanazok vagyunk: hazátlanok. Így a „bozgorság” olyan kiindulópont, ami ebben a beszélgetésben megengedi a könnyeket, a mélyebb kapcsolódást.

A dinnyeárus hangos ember, torkaszakadtából kiáltja, hogy „díííínyeeee”. Sosem mondja rövid i-vel, dupla ny-nyel és egyetlen e-vel, hiszen ő a román alföldön másként tanulta a hangsúlyokat, és bármennyire igyekszik is a magyarlakta településeken áruba kiáltani portékáját, akcentusa árulkodó marad.

Rövidnadrágos politizálás, szalmakalapos vezetők, politikusképzés, fiatal magyar értelmiségiek – csak néhány kifejezés, ami 33 év Tusványosa alatt beleivódott a köztudatba, és már-már hangzatos címkévé vált. A Fidesz és holdudvarának fesztiválja Budapesttől 700 kilométerre, szinte a vadtermészetben, egy fenyvesekkel és medvékkel körülölelt tájon, Tusnádfürdőn zajlik.

Vinetta. Mi otthon, Székelyföldön, a Nyárádmente felső részén, így ejtjük. Két t-vel. Pedig pontosan tudjuk, hogy ez a megnevezés a padlizsán román megfelelőjéből ered, és román társaink egy t-vel egyszerűen csak vinetének nevezik. Egyesek szerint ez már a nyelvromlás maga, de mit van mit tenni, ha így jön a szánkra?

Egy ünnepi nagy veszekedésbe transzportálja a nézőt az erdélyi származású Kincses Réka rendező. Terítéken minden hagyományos fogás: kultúrák közti különbségek, rasszizmus, migránsozás, háborús helyzet és kisebbségi lét. Sírunk és nevetünk egyszerre, ahogy magunkra ismerünk.

Szabó Péter még csak nem is mérnök: asztalosmesterből lett operaénekes, abból pedig „autókészítő”. Megvalósította a „felnőttek álmát”, és olyan elegáns, letisztult, impozáns járgányt épített saját kezűleg, aminek még Nagy-Britanniából is a csodájára járnak.

Pityóka, vinetta, murok, fuszulyka. Melegágy. Degesztés. Öntözés. Csimasz. Lótetű – ez nem varázsige, még csak nem is kiszámoló, hanem az erdélyi ember kora tavasztól késő őszig tartó szókincsének leggyakoribb elemei. Csak néhány kerti dolog, ami mostanra már nagyon hiányzik.

Azt hihetnénk, hogy a Drakula-történetnek egész Románia örül, mert évente rengeteg turistát csalogat az országba. A vámpírt megihlető vajda azonban fájdalmas pont a román kultúrában, mert ahelyett, hogy az igazságos hőst látná benne a világ, egy kegyetlen zsarnok hírét viszi tovább.