Címke: Erdély

„Számít az, ha valaki nem tökéletes kiejtéssel énekel angolul?” – teszi fel a kérdést Csinszka, aki nem egy országnak énekel, hanem embereknek. Az énekes-dalszerző Kaiser Orsinak mesél gyerekkorról, otthonkeresésről, népdalokról, szabadságról, valamint arról is, miről álmodozik mostanában. Interjú a WMN-en.

Sára 2008-ban csatlakozott a Turul-Sas Lovagrendhez – akkor még nem tudta, mivel jár ez. Az információk szerint a fiatal lányt körülbelül tíz éven át érzelmileg, szexuálisan és fizikailag is bántalmazhatta a rendet alapító történelemtanár, akiről Nagybányán már régóta keringtek pletykák.

Bodor Ádám azt vallja, hogy „A könyv egyetlen objektív sikere és egyben kiteljesedése, ha megveszik és olvassák”. Mi pedig azt tanácsoljuk nektek, hogy ha jót akartok magatoknak, vegyétek meg és olvassátok Bodor Ádám könyveit.

Temesvár Budapesttől mindössze három óra kocsival, én pedig mindenképpen javasolnám a meglátogatását. Nemcsak azért, mert igazán hangulatos város, emberi léptékű, kényelmesen besétálható, és teli érdekes programokkal, de a történelmi háttere miatt is feltétlenül érdemes felkeresni. Vallom: időről időre emlékeztetni kell magunkat a múlt sötét eseményeire azért, hogy ne ismétlődhessenek meg újra.

Olvasónk, Kincső mindig kíváncsian figyeli mások arcának rezdüléseit, amikor elmeséli a hátterét. Vajon hogy fog az illető reagálni? Romantikus képben gondolkodik a Kárpátok bércein nevelkedett lányról, vagy ellenszenv ül ki rá, mert adósként gondol rá, aki ráadásul a magyar nemzet nyakára ültette szavazatával Orbánt?

Fasiszta vezetőket tekint nemzeti hősnek, Putyint a haza barátjának véli, vissza akarja vezetni a sorkatonaságot. Kilépne a NATO-ból, bírálja az EU-t, „mert az ENSZ közgyűlésén találkozott egy másik, nem emberi fajjal is”. A klímaváltozást nem tartja valóságosnak. A nők szerinte szülés után válnak nőkké, kifogásolja a császármetszést, mert azáltal megszakad az isteni szál, a vizet információk és rezgések sokaságának tekinti.

Huszonhét éve nincs olyan halottak napja, hogy ne sütne verőfényesen a nap. Míg a szeretteim sírjai fölött görnyedeznék, csendben beszélgetnék, mintha nem is az élőkhöz szólnék, hanem nekik súgnám a szavaimat. A nagy halom földön túlra üzenném, hogy hiányoznak.

Az erdélyi ember novembertől decemberig a pincébe jár, hogy slagjával belefújjon a káposztalébe. Érdekes figurának tűnik ilyenkor: mivel küldetést teljesít, messziről elkerüli a boroshordóját, kidülled a szeme, megtelik az arca levegővel, és úgy fújja a sós-savanyú vizet, mintha csak trombitálna odalent. Leginkább pityókászsákok, csüngő szalonnák és télire eltett befőttek között. Jó hidegben.

Mivel a honvágyam csak az otthonról hozott ízektől enyhül, ezúttal székelykáposztát főzök. Margit nénje-félét, de magyar fogást Magyarországon – és egy kicsit büszke is vagyok, hogy kezdek „beilleszkedni”. Bár a magyar fogásomnak még mindig otthoníze van, de ezt nézzétek el nekem.

Csepelyi Adrienn az idén is ellátogatott Erdély legnagyobb gasztofesztiváljára, ahol nemcsak az ételek, hanem az emberek is visszavárják minden évben.