Ma van a magyar nyelv napja, és mi ennek örömére megkérdeztük tíz éve külföldön élő szerzőnket, hogy neki vajon milyen a viszonya vele? Hogyan vigyáz rá? És milyen nyelven álmodik?
„Rídeljétek meg gyorsan ezt a kontentet, aztán kommentáljátok, ti hogyan látjátok mindezt a perszonál környezetetekben!”
Vajon mire gondolt a kétnyelvű kislány, amikor azt kérdezte az apjától: „Daddy, did you lak well?”
„Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható” – írta Kosztolányi Dezső. Én sem tudtam volna ezt szebben mondani, legfeljebb másképp:
Te szerettél nyelvet tanulni? Vagy kínnak élted meg? Mit gondolsz, mennyi múlik a módszeren, ha nyelvoktatásról van szó? Íme, egy több földrészt is megjárt nyelvtanár sokrétegű tapasztalatai:
Óriási erőfeszítéseket tett és tesz vendégszerzőnk, hogy a külföldön született lánya az anyanyelvén keresztül is megőrizze a magyar identitását. Tényleg, ti mit tennétek hasonló helyzetben?
Anya–apa magyar, a gyerek magyar, a családi nyelv magyar... az élettér angol. Ezt az ellentmondást kellene feloldania Pásztory Dórinak. Milyen nyelven beszéljen a kisfiához az egyszeri magyar anyuka, ha közösségbe mennek a gyerekkel?
„A nyugalomhoz az kell: tudja az ember, hányadán áll a világgal.” Nyolc rövid idézettel emlékezünk a Kossuth-díjas erdélyi magyar íróra, aki ma volna 88 éves.