Állandóan kizsigereljük, túlpörgetjük magunkat, egyszerűen nem hagyjuk, hogy a leamortizált, sérült részeink esélyt kapjanak a megújulásra. Persze, ott a munka, a család, a feladatok, a rengeteg külső elvárás. Mit lehet tenni akkor, amikor már azt hisszük, hogy semmit?
A mókuskerék nagyon erős drog. Ha végre kiszakadsz belőle, sok minden máshoz kapcsolódhatsz.
Egy táborban tényleg mindig történik valami, amire mindenki jó szívvel emlékszik, és nagyot nevetve gondol vissza rá pár évtizeddel később is. De milyen lehet egy táborozás a tanárok szemszögéből?
Te is úgy érzed, mindenki (más) hosszú hétvégéje felhőtlen? Nos, Anna Eszterék pünkösdi kiruccanását nem fogjátok irigyelni. Vagy talán mégis…(?)
Gabi ajándékozott magának pár nap egyedüllétet, amire sok éve nem volt példa. Mi történik egy háromgyerekes, rengeteget dolgozó nővel, ha kicsit kivonul a világból? Íme:
Első a munka, aztán a pihenés? Mennyire tartható ez a mondás egy olyan korban, amikor minden eddiginél nehezebb letenni a feladatainkat? Vizsgáld felül a szabadidővel kapcsolatos hiedelmeidet, egy új kutatás szerint nagyon megéri.
Napjainkban is élnek olyan negatív hiedelmek a szabadidővel kapcsolatban, hogy értéktelen, haszontalan napok azok, amelyek nem munkával telnek, pedig a feltöltődés elengedhetetlen a testi-lelki egészségünk érdekében. De hogyan változtathat a szemléletén, aki képtelen pihenni? Ennek jártunk utána.
Hét év után. Először. És még a több hónapnyi albérletkeresést is túlélte ép ésszel. Nem csoda, hiszen az univerzum a haverja.
Szabó Anna Eszter naplója.
A diákmunka az önállóságról szól: a saját keresetről, a saját tudás és képességek kipróbálásáról, a felelősségvállalásról. Egyszóval: jó dolog. De csak akkor, ha megfelelő módon döntenek róla – a gyerekkel együtt. Biztos te is emlékszel az elsőre…
Annáéknál mindenki együtt alszik. Mindig. Elmeséli, hogyan alakult ez így, és miért nem változtatnak rajta.