Minden szülő odavan azért, ha az oviban, suliban dicsérik a gyerekét. De mi van akkor, ha nem (csak) pozitívak a visszajelzések? Ki hogy viseli a szembesítést? Lucáék történetében több forgatókönyv is felmerül.
Mit kezdjünk azokkal a nevelőszülőkhöz került gyerekekkel, akiknél jóformán minden és mindenki csődöt mond? Ki segít a súlyosan traumatizált, kötődésre képtelen, magatartászavaros fiatalokon, akik gyakran a segítőik ellen is fordulnak? Erről írt nekünk egy érintett nevelőszülő.
Miért nem fejlődik az oktatás? Mi a baj a pedagógusképzéssel? Mi a legfontosabb egy elsős gyereknek az új környezetben? Olvassátok el dr. Gyarmathy Éva véleményét e kérdésekben:
Vajon a szülőség tényleg tanulható? És ha igen, melyek a legjobb „tankönyvek”? Dudics Emese megosztja veletek az ő öt kedvencét.
„Úgy látom, alapvetően három tényezőn múlik az alvás rugalmas kezelése, és a legtöbb magyar állami óvodában sajnos az első kettőn elbukik a dolog: 1. a dolgozói létszámon; 2. a tárgyi feltételeken; 3. a rugalmas hozzáálláson, a párbeszédre való nyitottságon.”
Te hogy reagálsz, ha egy autistával kell kommunikálnod?
Mindenki akart egyszer Öveges Professzor lenni. Mindenki meg akarja érteni a körülötte lévő világot, mindenki örül annak, ha valamit felfedez. 1919 szeptemberében kezdett tanítani, és 1979. szeptember 4-én - tehát pontosan negyven éve - hunyt el Öveges Professzor. Ma sem feledjük!
Szerinted milyen reformokra lenne szükség?
A gyerek csak nő, és felfedezi a világot.
Hiszen én csak jobban a tudom a tanárnál, hogyan kellene tanítani a gyerekemet!!! Vagy nem...? Vagy nem.