Amikor D. Tóth Kriszta a beszélgetés elején megkérte a közönséget, hogy tegye fel a kezét, akinek barátja, hozzátartozója vagy esetleg ő maga érintett a rák kapcsán, kivétel nélkül mindenki jelentkezett. Szóval ez egy olyan téma, ami sajnos szinte mindenkit érint. Nézzétek meg itt:
„A jobb mellem helyén egy negyven centis vágás van. De itt vagyok, és élek. Ha ez volt az ára, akkor ez volt az ára.”
Van, amiről nem lehet eleget beszélni.
Megelőzés. Szűrés. Önmintavétel. Gyógyítási stációk. Túlélés. És lelki háttér. Ezekről beszélgetett Szentesi Éva egy onkológus szakorvossal.
„Sokan felteszik a kérdést, hogy sikerült. Hogyan bírtam ki, mit tettem azért, hogy meggyógyuljak, és elég voltam-e én ehhez az egészhez egyedül, vagy múlt-e a túlélés máson is.”
Élet… vagy valami hasonló. Itt vagytok ti is, sorstársak?
„Pedig komoly felelősség van a nyakatokban. A ti kezetekben van a jövő nemzedéke, egy jobb jövő. Ti viszont ocsmány propagandát nyomtok – méhnyakrákellenes kampánynak álcázva.” – Egy miskolci iskolában történt eset margójára.
Szentesi Éva írása a rákellenes küzdelem világnapján.
Még azok számára is bivalyerős ez a videó, akik már ismerik Szentesi Éva történetét.