Az angol bíróság a napokban azért ítélt el egy férfit, mert mesterséges intelligencia segítségével készített gyerekfotókból pornográf képeket. Összesen 16 gyerek esetében állapították meg a hatóságok, hogy visszaélt a róluk készült fotókkal. A férfi nagyságrendileg 2,5 millió forintnak megfelelő összeget kapott az így előállított felvételekért csetszobákban, és más netes felületeken.
Pár nappal ezelőtt húst dobtam a kutyák elé, házhoz mentem a pofonért, nyilvánosan kérettem magam: kiposztoltam egy képet az egyberészes edzőruhámról egy adok-veszek Facebook-csoportba. Igen, a képen én is rajta voltam, legalábbis a testem – így derült ki, hogy 2024-ben már az online piactér is könnyen válhat tárgyiasítás, zaklatás felületévé.
A közösségi médiában megjelenő posztok és a profilképek cseréje a családban, baráti, ismerősi körben történt haláleset és a gyász első nyilvános jelei. Később menetrend szerint érkeznek a fekete-fehér fotók és az ismerősök megemlékezései, végül a hivatalos gyászhír. A temetés után pedig illik visszatérni a régi kerékvágásba akkor is, ha belül nem marad más, csak a csend és a fájdalom.
A 20. században úgy tűnt, egyre okosabbá válunk, de az intelligencia növekedése pár évtizede megtorpant. Vissza fognak fejlődni a képességeink attól, hogy a gondolkodási folyamataink jelentős részét „kiszerveztük” a gépeknek?
Az intimitás új értelmet kapott a közösségi média világában, ám a szakember szerint senkinek sem tesz jót, ha köztulajdonná válnak olyan élményei, amik leginkább csak az adott egyénre tartoznak. De vajon hogyan és hol tudunk határt húzni a megosztásban?
Menopauza, meddőség, vetélés, menstruáció, méh, méhnyak, szoptatás, tampon, PCOS és pubertás… Néhány a nők egészségét övező negyven (!) olyan kifejezés közül, amelyeket rendszeresen cenzúráznak a különböző közösségimédia-platformokon. A tiltás pedig azt az elképzelést is állandósítja, hogy a női test és annak működése szégyenletes, és el kell rejteni.
Van, hogy a látszat ellenére nem a jó szándék vezérli azt, aki a közösségi médiában teszi közzé eltűnt hozzátartozója képét, és épp egy szabadulni vágyó áldozatot terelünk vissza a bántalmazójához. Hogyan tudunk jól segíteni?
A főleg hunglish-szleng titkait nemcsak amiatt érdemes megismerni, mert sokat lehet röhögni közben: hanem mert ennek tükrében talán könnyebb nyelvi tudatosságra nevelni a gyerekeket és a fiatalokat azokban a terekben, ahol nem videóval, hasthagekkel és emojikkal kommunikálunk.
„Sok extremitáson kell túlesnünk, míg elérjük az arany középutat” – mondja Guld Ádám médiakutató, kommunikációs szakember az egyre erősödő paraszociális kapcsolatokról és azok hatásairól.
Miért gondolkodunk napjainkban ennyire végletesen, miért alakulnak ki minden egyes témában szekértáborok? Hova tűnt az arany középút, és miért van ennyire nehéz dolga annak, aki árnyaltan próbálja látni a világot?