Címke: gyász

„A tartós lélegeztetési osztály nem a lelki segély.”

Ijesztő számok nap mint nap. De mögötte életek vannak – és emberek halála, családok gyásza. Egy csomó minden viszont nem derül ki belőlük, rejtve marad. Például az, hogy mindannyian elfáradtunk, és vészesen fogytán vannak a lelki tartalékaink.

Emlékeztek a Svájcban élő magyar kislányra, aki hosszú, fájdalmas, mégis hősies küzdelmet folytatott a rákkal? Megtörve adjuk közre a róla szóló utolsó beszámolót.

„A világ legjobb állatorvosa egy ideje már készített minket lelkileg erre, mégis órákat feküdtünk még vele mindannyian a fekhelye körül, és reménykedtünk, hogy ez megint csak az átmeneti kicsekkolása. Sajnos nem az volt.” Marishka kolléganőnk búcsúja saját Yoda mesterétől, a kutyájától.

Miért ne titkoljuk magunk és mások elől, ha nem vagyunk jól? Hogyan köszönjünk el a múlttól, és hogyan kezeljük a jelent? Pszichológus szakértőnkkel arra kerestük a választ, hogy miként őrizhetnénk meg a lelki egyensúlyunkat ebben a fura, új világban.

Hogy miért kell beszélnünk a kimondhatatlanról, az elviselhetetlenről? Doffek Gábor szerint azért, mert a gyászt mindannyiunknak tanulni kell, ezzel is erősítve magunkban az empátiát és a másik felé való érző szívű odafordulást.

„Egy gyerek általában nem tudja elmondani neked, hogy attól fél, mi lesz vele holnap, vagy hogy meg fog-e halni. Viszont szorong, és forrnak benne az érzelmek és indulatok. Ezért is jó nemcsak a zeneterápia, hanem általában a művészetterápia, mert egy eszközt ad ahhoz, hogy ezek a félelmek a felszínre kerülhessenek, anélkül, hogy konkrétan meg kellene fogalmazni őket.”

Mi kérünk elnézést! Egyik-másik szokás valóban elég szemöldökfelhúzós.

Kicsit halálos sztorik, nagyon halálos könyvek, haláli jó mesék a halálról – lista azokról a tabudöntő könyvekről és filmekről, amik közelebb hozzák a halált. Szerencsére nem szó szerint.

„Korábban mindig azt gondoltam, hogy én irányítom az életemet, és velem semmi rossz nem történhet. De ha valamit, hát azt megtanultam ebből az időszakból, hogy hiába szeretjük azt hinni, nem vagyunk mindenhatók.”