Címke: gyász

A We Are Two Abysses nem egyetlen ember mélységeiről beszél. Minden embernek megvan a maga szakadéka, mondja. És az összekapaszkodás nem tünteti el ezeket a szakadékokat, de hidat építhet föléjük.

Felszámolni lomtalanításkor a szeretett szülő dolgait… van az emberben annyi lelkierő, ami ehhez szükséges? Meg lehet válni a tárgyaktól, amikhez annyi kedves emlék fűz?

„Magunktól sem várhatjuk el, hogy egy krízis után ugyanoda térjünk vissza” – mondja Al Ghaoui Hesna. Mégis sokszor ezt tesszük. Miközben veszteségeket és traumákat hordozunk magunkban, a legmélyebb pontokon is próbálunk megfelelni a külvilágnak. De mi történik, ha ezt elengedjük? Hesna Miért pont én című kötete kapcsán beszélgettek Epres Pannival és Tombor Nellivel gyászról, túlélésről és rezilienciáról, Winkler Nóra moderálásában.

Minden hétvégén pizsamapartit rendeztünk, mentünk koncertre, színházba, érettségi-előkészítőre, és együtt kanalaztuk másnaposság ellen a húslevest. Újra kerek volt a világ. Képzelheted, mekkora pofára esés volt, amikor mindez egyik napról a másikra eltűnt. És fogalmam sem volt, hogy miért.

Édesanyja elvesztése után döntött úgy, hogy szeretne beletanulni ebbe a rendkívül különleges tevékenységbe.

Nem az idő gyógyít, hanem amit kezdesz vele. De a sokféle elvárás közepette hogyan tudunk jól gyászolni, és miért olyan fontos az erre való képességünk? D. Tóth Kriszta és Tóth Flóra meséli el a Mindent bele! podcastban Milanovich Dominak, hogyan kezdték újra az életüket egy súlyos veszteséget követően. És aztán újra meg újra, amikor más tapasztalatok felidézték bennük a hiányt.

Egy anya, akinek belefulladt a fia az óceánba. Egy férfi, akinek megpecsételte az életét a folyamatos bántalmazás és a börtön. Egy filmrendező, aki egy autóbaleset során ripityára törte a koponyáját. Egy fiatal lány, aki nyaktól lefelé lebénult, miután elütötték. Történetek, melyeket hallva többségünk tragédiát lát, az elszenvedőjük mégis azt mondja: ajándékot kapott. De mégis hogy lehetséges ez?

A háziállatok családtagok, az elvesztésük pedig súlyos gyászfolyamattal járhat, amelyben az itt maradottak megoldással nem, csak jelenléttel tudják segíteni egymást. És azzal, ha megélik: szomorúan is bele lehet sodródni a boldogságba, mert, ahogy Kristóf írja, miközben minden elmúlik, mégis minden megmarad.

Vannak azok filmek, amik azért szippantanak be, mert egy színes-szagos, kitalált világba repítenek. És vannak azok, amik épp azzal hatnak, hogy fájdalmasan ismerős gondolatokat és hús-vér, emberi történeteket mesélnek el. Az idei Új év, új szerelem az utóbbi kategóriába tartozik: egy baráti társaság történetét követi, akik csak hiszik, hogy tudják, mi zajlik a másik életében.

„Lehet, hogy két év múlva már nem lesz akkora jelentősége az adott indítéknak, de tudni fogod, hogy egykor fontos volt. Formált téged, hozzátett valamit ahhoz, aki lettél – és ez már önmagában is érdemes a megörökítésre. Így válnak a tetoválások az utad állomásaivá, az életed térképévé” – vallja Száraz Nóra tetoválóművész.